Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

Ha nem is ilyen intenzitással, de foglalkoztak az embervédelem más egyéb területeivel is. Például a nyugdíjasok nevében követelték az igazságtalan kategorizálás, a nyugdíjak közötti túlzott differenciálás megszüntetését, később a nyugdíj-korhatár leszállítását a nőknél 55, férfiaknál 60 évre.

25 A társadalom perifériájára kerülő idős, magányos, gondozásra szoruló emberek felkarolásának, s számukra megfelelő, emberi körülményeket biztosító intézmény létesítésének ügyével elsősorban Bresztovszky Ede foglalkozott. Az ő ötlete volt - és a közgyűlés egésze lelkesen támogatta, - hogy valamennyi „szegényház" új elnevezést kapjon, az emberi méltóságot szem előtt tartó „szeretet-otthon" néven szerepeljen. Ugyancsak ő indítványozta, hogy a főváros építtessen egy 1000-1600 férőhelyes központi szeretetházat. Javaslatát a közgyűlés magáévá tette, dc megvalósítása évekig elhúzódott.

26 A munkanélküliség kérdése szintén az állandóan evidenciában tartott témák közé tartozott. Többféle javaslat, átmeneti megoldás bevezetésére tettek kísérletet, ám eredményt legfeljebb a segélyezés, a közmunka terén tudtak eléri. Kertész Miklós az üggyel kapcsolatban világosan s határozottan leszögezte: a munkanélküliek problémájának kezelése „nem emberbaráti cél, nem pillanatnyi jótékonyság, ez a súlyos válságba került magyar gazdasági élet legnyomorultabb helyzetben lévő kategóriájának kötelező védelme."

27 Az 1920-as évek második felében a munka nélkül maradók védelme érdekében Gál Benő dolgozott ki figyelemre méltó koncepciót. Abból az evidenciából indult ki, hogy mind az államnak, mind pedig a városnak kötelessége munkaalkalmak létesítése, a munkanélküliség csökkentése. Ha a főváros nem tud ebbéli kötelezettségének eleget tenni, akkor gondoskodnia kell, arról, hogy „a nyomorgó munkanélküli lakosság nyomora enyhíttcssék". Majd svájci és lengyelországi megoldásokra, az ún. községi biztosítási rendszerekre hivatkozva tett javaslatot azoknak hazai viszonyokba való átültetésére. Átmeneti megoldásként proponálta: „a városigazgatás a munkanélküli munkások és alkalmazottak védelme érdekében szervezzen segélyalapot és segélypénztárat". Alapos számítások, kalkulációk elvégzése után arra a következtetésre jutott, hogy a munkaadók, a város és a munkások együttesen különösebb megterhelés nélkül képesek lennének a biztosítás e formulájának a megvalósítására. Addig is, míg az ügyben történik valami, legalább a karácsonyi segélyt mindenképpen biztosítani kell a munkanélküliek számára.

28 25 FK 1928.67. sz. 2653-2655. p., 1928.78. sz. 3279. p., BFL IV. 1403.ee. 1938 ápr. 27-i jegyzőkönyv. 26 FK 1926. 28. sz. 1409. p., 1928. 61. sz. melléklete 23. p.; 1929. 24. sz. 636-637. p. , 1929. 55. sz. 1521-1522. p., 1929. 80. sz. melléklete 23. p. továbbá: BFL IV. 1403.ee. 1935 dec. 16-i és 1937. ápr. 16-i jegyzőkönyv. 27 FK 1926. 3. sz. 11 8. p. 28 FK 1926. 52. sz. 2363-2364. p. A témához ld. még: BFL IV.1407.b. (Budapest Székesfőváros Tanácsának iratai. Tanácsi ügyosztályok központi irattára) 785/1929-1. a munkanélküliség enyhítése tárgyában kiküldött alkalmi bizottság 1928, dec. 17-i ülésének jegyzőkönyve, továbbá BFL IV.1403.ee. 1934. febr. 9-i, 1936 febr. 11-i (az ekkori szakbizottsági ülésen Gál Benő indítványára újra tárgyalják a községi biztosítással kapcsolatos, 1920-as évekbeli koncepcióját), 1938 febr. 15-i jegyzökönyvek.