Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

1935-ben sem tudott listát állítani, valamint az I. és XII. kerületben, ahol 1935-ben nem fogadták el a párt ajánlásait.

52 1945-ben a közös listával (DEF) induló szociáldemokraták és kommunisták előzetes várakozásaikhoz képest gyengébb, de a korábbinál jobb, 40% fölötti eredményt értek el. A választójog korábbi korlátozása inkább a baloldalt sújtotta,

53 így az 1945. évi jogkiterjesztés hatására nem meglepő az irányzat támogatottságának növekedése. 1945-ben Angyalföld és Belső-Erzsébetváros nagy része, továbbá néhány külső-ferencvárosi, külső-józsefvárosi és kőbányai szavazókör alkotja a legjobb területeket, ahol a szavazatok 64-80%-át szerezte meg a közös lista. A munkások által lakott városrészek mellett tehát a baloldal egyik fő bázisává a habom után Belső-Erzsébetváros, a korábban a zsidó kispolgárság lakhelyének számító negyed

54 vált. 2. térkép. A munkáspártok (DEF) és a kisgazdák legjobb 50-50 szavazóköre (területi elhelyezkedése) az 1945. évi törvényhatósági választáson 52 1930-ban az I. kerületben még 25%-ot kapott az MSZDP, de ezt szintén liberális listák nélküli szavazáson. 53 1935-ben a jogosultak aránya a budai elitjobboldali I. kerületben 41%, míg Angyalföldön 18%, azaz a különbség több mint kétszeres volt. 54 ZEKE é.n. 337. p. 55 Lásd a 45. lábjegyzet figyelmeztetését, azaz a külső részek néhány nagy területű szavazókörénél (FKGP: a XII. kerület ÉNY-i részén, DEF: Kőbányán és Külső-Ferencvárosban) fontosabb a belső területeken (FKGP: Buda, DEF: Erzsébetváros) elhelyezkedő sok (kis méretű) szavazókör.