Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

A liberális pártok és politikusok lényegében csak egy alkalommal, 1935-ben indultak közös listával a választásokon. Az 1920-as években mind a jobboldallal közös listákon és pártokban, mind ellenzékiként, önállóan vagy a szociáldemokratákkal szövetségben megtaláljuk őket. Ezen felül 1930-ban a két jelentős liberális párt (NSZP és NDP) önállóan is részt vett a választási küzdelemben. Emiatt nehéz megadni magának az irányzatnak a pontos támogatottságát, de a Horthy-korszakban egy 20% körüli stabil bázis egyértelműen kivehető, ami viszont egy igen magas fokú területi koncentrációval jár együtt. A főként zsidó származású nagypolgárság, értelmiség és magántisztviselői réteg legjellemzőbb lakóhelyeinek számító

56 Lipót- és Újlipótváros (V. kerület), valamint Teréz- és Erzsébetvárosnak (VI-VII.) elsősorban a nagykörúton belüli részein kiugróan magasak voltak a liberális szavazatarányok, míg a főváros külső területein minimálisak. A világháború utáni új liberális pártoknál is megmaradt cz a speciális területi megoszlás, viszont 1945-ben nemcsak arányaiban, de nominálisan is kevesebb szavazatot kaptak. Ebben a háború alatti változásokon és jelentős emberveszteségen túl az is szerepet játszott, hogy az akkori liberális pártoknak lényegében nem sikerült új választói rétegeket megnyerniük. A nagyarányú jogkiterjesztés viszont megszüntette ezen irányzat támogatóinak a szavazók körében való korábbi felülreprezentáltságát, aminek következtében a liberálisok a kisebb politikai pártok közé kerültek a fővárosban is. 3. térkép. A liberális Polgári Demokrata Párt legjobb 50 szavazóköre az 1945. évi törvényhalósági választáson 56 ZEKE é.n. 337-339. p.