Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

1. térkép. Az egyes szavazókörökben legtöbb szavazatot szerzett pártok (irányzatok) az 1930. évi törvényhatósági választáson

4

''' A baloldalt a Horthy-korszakban a szociáldemokraták képviseltek. Támogatottságuk 1920-as távolmaradásuk után 1925-ban is „rejtve" maradt, miután választási szövetségben indultak a liberálisokkal. A némileg gyengébb 1930-as és főleg az 1935-ös eredménynél azonban figyelembe kell venni az akkori választási rendszer korlátozó tényezőit, azt, hogy előbb egy, majd három kerületben nem lehetett a pártra szavazni, továbbá az 1935-ös névjegyzék említett problémáját. Az MSZDP legstabilabb bázisa a munkáskerületnek számító Angyalföld (XIII.)

50 volt, ezen kívül igen jó eredményeket ért el Erzsébet- és Józsefváros külső területein, Zugló (XIV.) és Kőbánya egyes részein.

51 Leggyengébben a Belvárosban szerepelt, ahol már 1930-ban és 49 A térképeken nem az egyes szavazókörök területének nagysága számít, mert megközelítőleg mindegyikben ugyanannyi választójogosult van. A fontos az, hogy hány darab szavazókör tartozik egy-egy párthoz, s azonos párthoz tartozók hol, melyik városrészben csoportosulnak. 50 1930 és 1950 között a XIII. kerület csak Angyalföld városrészből állt, a később hozzácsatolt Újlipótváros akkor még az V. kerület része volt. 51 Az 1930. évi kiugró zuglói eredménynél (45%) azonban figyelembe kell venni, hogy miután liberálisok e kerületben nem tudtak listát állítani, így az MSZDP volt az egyetlen ellenzéki erő, amelyre szavazni lehetett.