Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945
rű az elhelyezkedésük, hanem választásról választásra ugyanazok maradnak. ' Ezt a stabilitást alátámasztják a szavazóköri eredményekkel elvégzett kétváltozós korrelációszámítások is, amelyek az egymást követő választások eredményei között szignifikáns összefüggést mutatnak: (a négy fö irányzat közül) a legerősebbet a liberálisok, a leggyengébbet a fővárosi kormánypártok esetében. A jobboldalnak a Horthy-korszakban két fő pártja volt: a Wolff Károly vezette KKP és az egyre növekvő befolyású fővárosi kormánypártok. Az 1920-as években érzékelhető különbség volt a radikálisabb politikát folytató, illetve követelő kereszténypárt és a bethleni irányvonalat követő, a korábbi liberális politikusok egy részét integráló mérsékeltebb centrumpárt között. Gömbös Gyula miniszterelnök fővárosi színrelépésével ez a helyzet megváltozott, s 1935-re nemcsak a támogatottságbeli, de az ideológiai különbség is csökkent, miközben a két erő közötti választási rivalizálás megmaradt. A jobboldal legjobb eredményeit stabilan a belső budai városrészekben érte cl - az 1930-as I. kerületben, Vízivárosban és a XI-XII. kerületek belső részein (például Németvölgy, Gellérthegy, Lágymányos), - továbbá a pesti ún. Tisztviselőtelepen. Buda további területeire, valamint a Belvárosra, Belső-Józsefvárosra és -Ferencvárosra is jóval az átlag feletti szavazatarányok jellemzők. Mindez jól mutatja, hogy a jobboldali pártok a magas társadalmi státuszú, elit városrészekben, jellemzően az úri polgárság, a keresztény értelmiségiek és köztisztviselők családjai által lakott területeken szerepeltek a legjobban. Ez természetcsen közel sem azt jelenti, hogy a szavazóik kizárólag ezekből a rétegekből kerültek volna ki, hiszen például 1930-ban a felsorolt területek egy részén a szavazatok több mint 70%-át is megkapták! Az említett két párt bázisa általában hasonló volt, az eltérések közül kiemelhető, hogy már az 1930-as, de főleg az 1935-ös, Gömbös-féle kormánypárt a fentieken túlmenően Kőbányán és Külső-Ferencvárosban is igen jó eredményeket tudott elérni. 48 Az irányzat leggyengébb összefüggő területe Teréz- és Erzsébetváros volt, azon belül is inkább a városközpont és a nagykörút közötti részek. A fővárosi Kisgazdapártot egyértelműen a jobboldalhoz lehet sorolni szavazatainak 1945-ös területi megoszlása alapján. A legjobb szavazókörcinek, amelyekben a párt a szavazatok több mint 75%-át kapta, túlnyomó többsége egy nagyjából összefüggő terület alkot a már említett belső budai részeken, míg Pesten egy kisebb, belső-józsefvárosi kisgazda tömb rajzolódik ki (a Kálvin-tér közvetlen közelében). A párt leggyengébben Belső-Erzsébetvárosban, főleg a Király utca környékén, valamint Újlipótvárosban és Angyalföldön szerepelt. 46 A Politikatörténeti Intézet „Budapest Választási Atlasza" kutatásának keretében az 1925-1945 közötti parlamenti és törvényhatósági választásokról szavazóköri szintű térképek készültek. Az alábbi leírás és elemzés ezek felhasználásával készült. 47 Az 1925., 1930. és 1935. évi törvényhatósági, valamint az 1926. és 193 1. évi országgyűlési választások 200-200 budapesti szavazókörére kiterjedő vizsgálatban az egyes irányzatok korrelációs együtthatói a következők: 1. liberálisoknál 0.88 és 0.99 közötti; 2. MSZDP: 0.85 és 0.93 közöüi; 3. keresztény pártoknál: 0.75 és 0.90 közötti; 4. kormánypártoknál: 0.53 és 0.83 közötti értékek. 4s 1935-ben a NEP c városrészekben a legerősebb párttá is vált, megelőzve a szociáldemokrata és a keresztény pártot.
