Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

ség" volt. A tízből három választókerületben tényleges szavazásra nem is került sor, miután csak egy-egy kereszténypárti lista kapott elegendő számú ajánlást.

40 A keresztény-nemzeti irányzat győzelme nem volt kérdéses a liberális-demokrata erőkkel szemben, míg a szociáldemokrata párt a parlamentihez hasonlóan nem vett részt a törvényhatósági választáson sem, és szavazóikat a kötelező jelleg miatt érvénytelen voksolásra szólították fel. Amíg azonban januárban közel 80 000 érvénytelen szavazat (20%) született, addig júniusban már csak 22 000 (10%), ami a kieső, egyhangú választókerületek ellenére is jelentős visszaesést mutat. Az üres szavazólappal való tiltakozást tehát felváltotta a szavazástól való távolmaradás. 1925 májusában a főváros négy fő politikai irányzata részt vett a helyi küzdelemben, de a szociáldemokrata-liberális szövetség következtében a közvetlen választás három lehetőségre szűkült. Az ellenzéki összefogás egyszerre adta a győzelem esélyét és jelentett problémát a résztvevők közötti jelentős ideológiai és társadalmi különbségek miatt, így a részvételre (az arány 78%-os volt), a mozgósítás sikerére gyakorolt hatása ellentmondásos lehetett. Az ezzel párba állított parlamenti választásra másfél évvel később, 1926 decemberében került sor, alacsonyabb választói aktivitással. Az 1930. decemberi kiugró, 90% fölötti részvételi arányt több minden is magyarázza. A gazdasági válság nyomán megváltozott a politikai-társadalmi helyzet, amit a fővárosban az 1930. szeptemberi komoly munkástüntetés is jelzett. A választásra új pártok szerveződtek, amelyek a korábbinál jóval több helyen meg tudták szerezni az induláshoz szükséges ajánlásokat, így a szavazók a kerületek többségében hét pártra tudtak voksolni. Végül meg kell említeni a pontos névjegyzéket, amely közvetlenül a választás előtt, 1930-ban készült cl több hónapos összeíró és ellenőrző munka révén. A fél évvel későbbi, 1931 .június-júliusi országgyűlési választásokra viszont már visszaesett a budapestiek választási aktivitása. 1930-hoz képest az 1935. évi alacsonyabb részvételre is adódnának logikusnak tűnő magyarázatok. A törvényhatósági bizottság szerepének csökkenése, a két hónappal korábbi országgyűlési választás, az ellenzéki hatalomátvétel esélytelensége mind-mind indokolhatná a visszaesést. Ugyanakkor az elavult, öt évvel korábbi választói névjegyzék használata miatt nem tudhatjuk, hogy a valóságban hány szavazópolgárnak volt lehetősége egyáltalán a voksolásra, s így a részt vettek száma igazából milyen arányt mutat. Annyi biztos, hogy a hivatalos adatnál (77%) nagyobb volt a részvételi arány.

41 1945-ben a szavazás kötelező jellegét eltörölték, ennek ellenére mind a törvényhatósági, mind a parlamenti választásokon igen magas, 90% körüli volt a részvételi arány. Ez nemcsak a világháború utáni új helyzettel, egy új kezdet lehetőségével magyarázható, hanem a társadalom nagy mértékű átpolitizálódásával is. Az új vagy újjászerveződő pártok nagy tömegpártokká váltak összességében milliós párttagsággal, 40 A 62%-os részvételi arány természetesen csak arra hét választókerületre vonatkozik, ahol volt szavazás. 41 Hasonlóan problémás az 1935-ös országgyűlési választás névjegyzéke és így részvételi adata is.