Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945
csolatos anomáliákat a választást követő panaszok is jól mutatják: összesen tizenegy felszólamlást adtak be visszautasított ajánlások miatt, a legtöbbet - hármat - a XII, kerületben. 34 A magas ajánlási küszöbök a választópolgárok nagyfokú mozgósítását követelték meg a pártoktól már a tényleges szavazás előtt. Kiugró volt ebből a szempontból az 1930-as választási küzdelem, amikor a III., a XI. és a XII. kerületben a jogosultak minimum 45 %-ának biztosan szerepelnie kellett a különböző ajánlási íveken, miután mindegyik helyen hét-hét párt indult, azaz összesen legalább 7000 ajánlást nyújtottak be. Természetesen az összegyűjtött aláírások száma ennél mindenképpen magasabb volt, így e kerületek 15 000 körüli választójogosultjának akár jóval több mint fele támogathatta valamelyik lista indulását. Az 1930-as választásokról készült szociáldemokrata elemzés szerint Budapesten összesen 200 000 feletti ajánlást nyújtottak be, ami a választók több mint kétharmadát jelenti! 35 Az ajánlási rendszer az induló pártok számának korlátozásán kívül így alkalmas volt az ellenzéki szavazók beazonosítására, azaz egyfajta részleges „nyílt" szavazás alkalmazására is. 1945-ben a választásokon résztvevő pártok számát szintén korlátozták, azonban más eszközzel. Ajánlásgyűjtés helyett az indulni szándékozó pártok jelentkezését az Országos Nemzeti Bizottság bírálta el, amely viszont az ideiglenes hatalmat gyakorló öt párt delegáltjaiból állt. A már 1944 végén megszerveződő pártokon kívül így további önálló indulók, például egyértelműen jobboldali pártok nem is voltak. Ennek következtében a korábbi keresztény és polgári irányzat képviselőjévé a fővárosban Független Kisgazdapárt válhatott. 37 A választási eredmények a választási rendszer függvényében a) A választási részvétel A választók részvételi döntését, azaz hogy elmennek-e a szavazni, sok politikai tényező is befolyásolhatja: maga az adott politikai helyzet; a választás tétje vagy tétnélkülisége, előre megjósolható eredménye; a „pártkínálat"; a pártok mozgósítása stb. A Horthy-korszak ebből a szempontból speciális volt, miután a fővárosi titkos választásokon kötelező volt a részvétel, s a szavazástól igazolatlanul távol maradókat a törvény 34 Az igazolóválasztmány az összes panaszt elutasította, arra hivatkozva, hogy a pártok a beadott 1000-1600 ajánlás ellenérc csak 800-900 érvényes aláírással rendelkeztek. A kisebb jobboldali pártoknál akár az aláírások felét, több mint 800 darabot hamisnak nyilvánítottak. Az előírt ezres küszöböt legjobban az MSZDP közelítette meg a XII. kerületben (918 elfogadott ajánlás). Fővárosi Közlöny, 1935. szeptember 24. 1479. p. és a mellékletek (I—XIII.). 35 MÓNUS 1931. 1. p. 36 Az ilyen irányú törekvésekre jó példa a kormány 1923-as törvényjavaslatának egyik el nem fogadott rendelkezése, amely szerint „az ajánlóív aláíróit az illető lajstromra leszavazottaknak kell tekinteni". Nemzetgyűlés irományai. 1920-1922. VIII. k. 182. p. 3.7 Az FKGP fővárosi listáján helyt kapott például a Horthy-korszak kereszténypárti képviselőnője, Slachta Margit is.
