Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945
dolguk, 1925-től ott a választópolgárok több mint 10%-ának ajánlását meg kellett szerezniük. Hasonló volt a helyzet az 1930-ban leszűkült I. kerületben. E két kerületben háromnál több lajstrom soha nem is versengett a választásokon, pedig 1930-ban Budapesten a választókerületeknek több mint felében legalább hét párt indult el. Az alig több mint 9 000 választóval bíró Belvárosban és I. kerületben azonban hét párt indulásához - a minimum fölötti tartalékokat is beleszámítva - minden jogosult ajánlására szükség lett volna! 30 Ezzel szemben például Erzsébetvárosban és Józsefvárosban jóval könnyebbek voltak az indulási feltételek, ahol már a választók 2-3%-ának támogatásával lajstromot lehetett állítani. 1920-ban az arányaiban alacsonyabb ajánlási határ ellenére a tízből három kerületben (I., IX., X.) egyhangú választás történt, 31 de ez inkább a sajátos politikai helyzet - a keresztény és liberális irányzatokra leszűkülő küzdelem és a szociáldemokraták távolmaradása - folytán következett be. A későbbi magas ajánlási küszöbök viszont egyértelműen az induló pártok számának korlátozását szolgálták. 1925-ben ezért nem volt véletlen a pártrendszer koncentrálódása: a három fő irányzat (a keresztény párt, a kormánypárti centrum és az ellenzéki liberális-szociáldemokrata szövetség), dc csak c három, minden választókerületben megszerezte az indulás jogát. Az 1930-as választást viszont már éles versengés és sok párt küzdelme jellemezte. Ennek következtében csak a Keresztény Községi Párt és a megerősödött kormánypárt tudott mindenhol lajstromot állítani, míg az MSZDP-nck ez a Belvárosban, a liberálisoknak pedig (két pártjukat együtt véve) az I. és a XIV. kerületben nem sikerült. Az elavult névjegyzék miatt az ajánlási rendszer korlátozó jellege 1935-ben erősebben érvényesült. Az 1930 után elköltözött, így az adott helyzetben ismeretlen lakóhelyű, nem elérhető választópolgárok létezését, ha jelentős számukat nem is, a lebonyolításért felelős fővárosi tisztviselők elismerték, s a rendelkezésre álló idő rövidségérc hivatkoztak. 32 Az előrehozott törvényhatósági választást ugyanis a fővárosi kormánypárt érdekeit szolgáló rövid határidők jellemezték: az ajánlások összegyűjtésére például alig tíz nap állt rendelkezésre. 33 A fővárosban hatalmon lévő két említett jobboldali erőnek természetesen ez akkor sem jelent akadályt, ellenben a szociáldemokrata párt a pesti (IV.) és budai elit körzetekben (I., XII.), míg az egyesült liberális ellenzék az I., a XII. és a XIII. kerületben végül nem tudott érvényes listát állítani. Ennek következtében a pártkínálat több helyen erősen leszűkült: a XII. kerületben például csak a két nagy jobboldali erő között lehetett választani, amit viszont a szavazók egy jelentős része, majdnem 15%-a érvénytelen voksával elutasított. Az ajánlásokkal kap30 Ezt a „problémát" az ellenzéki képviselők is szóvá tették. Fővárosi Közlöny, 1930. december 12. 2238. p. 31 A három kerület mindegyikékében csak egy-egy kercszténypárti listát állították, így magára a szavazásra már nem is került sor. 32 Az ellenzék 58 000 fős adatával szemben hivatalosan 20 000 körülire becsülték az ilyen választók számát. A választást követően az ellenzéki képviselők 72 000 kézbcsítetlen bolcttáról (ajánlószelvényről) beszéltek. Fővárosi Közlöny, 1935. május 24. 923-924. p., illetve június 28. 1051. p, 33 Az igazolóválasztmány hirdetményei. Fővárosi Közlöny, 1935. május 24. 964. p.
