Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

maradt lényegében ugyanannyi 1935-rc a választójogosultak száma, majd a törvény szerint 1936-ra elkészített új névjegyzékben hirtelen miért nőtt meg 30 000 fővel (10%-kal).

19 Az 1936. évi névjegyzék összeállításáról készült jelentésből az is kiderül, hogy a fő cél a választói létszám túlzott növekedésének korlátozása volt, azaz hogy lehetőleg senki ne kerüljön be kétséges jogosultsággal a névjegyzékbe. 1945-ben hasonló problémát, de eltérő megoldási módot láthatunk. Az augusztus 31-i választási rendelet és az október 1-i szavazás között szintén csak egy hónap volt egy új névjegyzék összeállítására, de akkor idő hiányában az esetleges kizáró okok teljes ellenőrzése kevéssé valósulhatott meg. A méltányos elbírálást mutatja az egyébként sem túl szigorú helybenlakási feltétel korlátozott alkalmazása is: először csak azok kaptak választójogot, akik 1945. június l-jén Budapesten laktak, de a későbbi kiegészítő rendeletekben ez alól felmentést adtak a folyamatosan hazaérkező jelentős számú hadifogolyra, üldözöttre és deportáltra tekintettel. 0 c) A választás módja, szabályai A budapesti törvényhatósági választások 1920-tól pártlajstromos, úgynevezett arányos választási rendszerben zajlottak. Ez mind a korábban használatos, mind például az 1920-as nemzetgyűlési választások egyéni, többségi szisztémájához képest újításnak számított. A dualizmus idején a fővárosban, ha szabályozatlanul és nem hivatalosan is, de gyakorlatilag már listásnak tekinthető választások voltak, viszont a többségi elv miatt csak a „győztes" listáról lehetett mandátumot szerezni.

21 Az 1920. júliusi választás fő újdonsága tehát az arányosság meghonosítása, azaz - ahogy a törvényjavaslat tárgyalásakor megfogalmazták - a közvélemény hü leképezése, a kisebbség képviseletének biztosítása volt. A pártok szavazat- és mandátumarányának egyezése leginkább akkor érvénycsül, ha az adott terület, esetünkben az egész város egy választókerületet alkot.

22 Ez utóbbi azonban csak az 1945-ös választásnál valósult meg, míg a Horthy-korszakban mindig több választókerületre osztották Budapestet, így a beosztás és az egyes kerületekhez tartozó mandátumszám a korabeli választójogi viták egyik fő kérdése volt. A különböző beosztások aránytalanságának megítélésére egy külön mérőszám szolgál, amely a választókerületek között az egy mandátumra eső választójogosultak számában mutatkozó legnagyobb különbséget adja meg. Ideális esetben ugyanis a be19 A választójogosultak 1935. évi 292 946 fős száma némileg eltér ugyan az 1930. évitől, de pontosan megegyezik az 1930-as összeírás végleges, a fellebbezések után csak 193l-re kialakult adatával. Minderről: A Fővárosi Statisztikai Hivatal jelentése új választási névjegyzék összeállításáról 1936. március 30. In: SZEKERES 1972. 403-405. p. 20 84 1 0/1945. és 8660/1945. ME. sz. rendeletek. Magyar Közlöny, 1945. szeptember 21. 2. p. és szeptember 26. 3. p. 21 BREINICII 1990. 42. p. 22 A „legtökéletesebb" választási rendszer érdekében ezt is felvetette lehetőségként Bárczy István már 1920-ban. Nemzetgyűlési napló. 1920-1922. III. k. 70. p.