Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

osztásnál csak az egyes kerületekben lakó választók számára vannak tekintettel, hogy a különbség a lehető legkisebb legyen, és így az egyenlő (értékű) szavazat elve megvalósuljon. Minél nagyobb a különbség, annál aránytalanabb és egyenlőtlenebb a rendszer - általában bizonyos politikai irányzatok, pártok érdekeinek megfelelően. 2. táblázat. Az egy mandátumra jutó választójogosultak számának szélső értékei 1920-1935 közölt A választás éve Az 1 mandátumra jutó választójogosultak száma Hányadosuk A választás éve átlagban a legnagyobb választókerületben a legkisebb választókerületben Hányadosuk 1920 1 936 3 716 658 5,65 1925 1 157 1 910 612 3,12 1930 1 947 3414 911 3,75 1935 2713 4 555 1 301 3,50 A 2. táblázat az 1920-as kiugró adat (5,65) mellett a másik három választás esetében is egyértelműen aránytalan választókerületi mandátumcloszlást mutat. Azokban a kerületekben, amelyekben a hatalmon lévő, így a választókerületi beosztást is meghatározó jobboldali pártok jó eredményt értek el, legtöbbször kevesebb választójogosult jut egy mandátumra, és fordítva: ahol a liberális és baloldali pártok szerepeltek jól, ott inkább több. Az egyes kerületek eltérő politikai preferenciái ugyanis ismertek voltak a korabeli politikai szereplők előtt. Az 1920. januári nemzetgyűlési választásokon például egyértelműen kiderült, hogy a liberálisok két legerősebb közigazgatási kerülete a VI. és a VII., míg a keresztény párt a négy legkisebb lélekszámú kerület mindegyikében 50% feletti eredményt ért el.

23 A júniusi törvényhatósági választásokat szabályozó törvény ezután minden kerületben 24-24 képviselő megválasztását írta elő, ami a nagyobb (VI-VIII.) kerületeknek volt kedvezőtlen,

24 míg a kisebb (II—IV. és X.) kerületek választóit preferálta.

25 Az 1925-ös alacsonyabb érték (3,12) egy sajátos politikai helyzetben született új szabályozásnak, a kormány és a fővárosi keresztény párt már említett megosztottságának volt köszönhető. Az 1924-es fővárosi törvényben elfogadott új, 22 választókcrüle23 Bp. Statisztikai Évk. 1921-1924. 565. p. (A 22 nemzetgyűlési választókerület adatainak aggregálása a 10 közigazgatási kerületre.) 24 A belügyminisztere kerületek diszkriminálását azzal indokolta, bogy ott „nagy tömegekben laknak a destruktív elemek". Nemzetgyűlési napló. 1920-1922. III. k. 137-138. p. 25 A szabályozás következtében a 16 000 alatti választójogosultat számláló Belváros (IV.) és a közel 90 000-rel rendelkező VII. kerület, a későbbi Erzsébetváros ugyanannyi képviselőt küldött a törvényhatósági bizottságba.