Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

Az 1920 nyarán megalakuló új törvényhatósági bizottság mandátuma három évre, 1923 végéig szólt, de a következő választást csak másfél évvel később, 1925 májusában tartották meg. Ennek hátterében a fővárosi politikában kibontakozó ellentétek álltak: az 1920-ban többséget szerzett Wolff Károly

3 vezette Keresztény Községi Párt (KKP) radikális irányvonalával nemcsak a liberális ellenzék nem értett egyet,

4 hanem a konszolidációs politikát folytató Bethlen István miniszterelnök sem. Bethlen az adott helyzetben egy új fővárosi kormánypárt alakítása mellett döntött, amelyhez időre volt szüksége. Az átmeneti időszakra Budapest kormánybiztosának kinevezett Ripka Ferenc vezette új Egységes Keresztény Polgári Párt (EKPP) azonban az elhalasztott választáson is csak mérsékelt eredményt tudott elérni.

5 Az 1925-ös új bizottság mandátuma elvileg hat évre szólt úgy, hogy a képviselők felét három évente - először 1928-ban - kellett volna újraválasztani.

6 1928-ban viszont már az új fővárosi törvény készítése volt napirenden, így ismét csak halasztásra került sor.

7 A hatalmon lévő jobboldali erők a választási rendszer és a közgyűlés összetételének megváltoztatásával akarták biztosítani, hogy a baloldali-liberális ellenzék ne tudjon az 1925-ös hasonló sikert elérni,

8 így csak az új törvény elfogadása után, 1930 decemberében történt meg a bizottság újjáalakítása. Az 1930-as szabályozás már rotáció nélküli, sima hat éves ciklust írt elő, így elvileg a következő választásokat 1936 novemberében kellett volna megtartani.

9 Gömbös Gyula kormányfő azonban, hasonlóan Bethlenhez, nagyobb befolyást kívánt gyakorolni Budapest politikai életére, s e céljának egyik eszköze lett a fennálló törvényhatósági bizottság feloszlatása és az előrehozott választás.

10 Erre 1935. június elején, közvetlenül a számára és a Nemzeti Egység Pártjának sikert hozó országgyűlési választások után került sor, de a fővárosban 1920 óta hatalmon lévő Wolff-féle keresztény pártot neki sem sikerült háttérbe szorítania." 3 Wolff Károly (1874-1936) a fővárosi törvényhatósági bizottságban domináns KKP elnöke volt 1920-tól haláláig. Bár az országos politikában mindvégig támogatta a jobboldali kormányokat, a fővárosi politikai életben gyakran ellentétbe került azokkal. 4 A liberális képviselők 1923 nyarától egy alpolgármesteri kinevezés elleni tiltakozásul nem is vettek részt a közgyűlés munkájában. L. NAGY 1972. 68. p. 5 Ripka Ferenc, Bethlen embereként, 1924. augusztus 22-től töltötte be a kormánybiztosi posztot, majd 1925. július 11-én Budapest főpolgármesterének választották, amely tisztséget egészen Gömbös Gyula hatalomra kerüléséig betöltötte. 6 1924. évi XXVI. tc. 9. §(1). 7 1928. évi XLV. tc. és 1929. évi XLVIII. tc. 8 Az ellenzéki Demokrata Blokk 1925. évi választáson többséget szerzett, de a jobboldal a hozzá kötődő, nem választott bizottsági tagok révén meg tudta őrizni a városháza irányítását. A nem általános választás révén bekerülő tagok szerepéről később, a törvényhatósági bizottság összetételénél bővebben lesz szó. 9 1930. évi XVIII. tc. 20. §. 10 Erre a fővárosi törvény módosítása teremtette meg a lehetőséget: 1934. évi XII. tc. 28. § [2], 11 A keresztény párt a szavazatok 27,1%-át, míg a gombosi Nemzeti Egység Pártja 25,5%-át szerezte meg a törvényhatósági választáson. A fővárosi keresztény pártnak a kormánypártba való „beolvasztása" csak Wolff Károly és Sipőcz Jenő, a KKP két meghatározó politikusának halála után, 1939 elején következett be. SZENTGÁLI 2002. 234-242. p.