Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

valamint a temető, a postaház és az épülőfélben levő igazságügyi palota könnyen megközelíthetővé váljanak. Az átjárókban a járdaburkolatnál nagyobb kopásállósága, az úttesteken alkalmazott gránit kockakővel azonos minőségű kövezetet alkalmaztak. A kövezés révén az úttestet keresztülszelő gyalogos közlekedési folyosók a járókelők és a kocsihajtók számára még észrevehetőbbé váltak, s ugyanakkor sármentes, egyenletes felszínű járófelületet is biztosítottak. Az átjárók burkolását a város finanszírozta.

96 Az úttestek állapota a 19. század végén Az utak, utcák karbantartása Szombathelyen az 1870-es évekig egyet jelentett azzal, hogy az úttesten változó gyakorisággal rostált kavicsot terítettek szét, majd a Államépítészeti Hivataltól kibérelt hengerrel letömörítették a felszínét. Az utak felkavicsolására elsősorban bazalt, alkalmanként trachit kőzúzalékot alkalmaztak. A kavicsolásos technológia az utak folyamatos karbantartását igényelte, de még így sem szavatolta a kényelmes és biztonságos közlekedés feltételeit.

97 Épített kőburkolatú úttest létesítésének igénye Szombathelyen először 1880-ban fogalmazódott meg. A próbakövezésre felkért cégek árajánlata láttán azonban a város elállt korábbi szándékától és inkább a hagyományos, jóval olcsóbb megoldásnál maradt.

98 1885-ben a közgyűlésen ismételten napirendre került a kérdés, mert a városban egyre szaporodtak a panaszos hangok. A képviselők elismerték, hogy a lakosság részéről érkező bírálatok jogosak, s egyes utcák valóban „oly rossz karban vannak, hogy ma holnap a közlekedés rajtuk lehetetlenné válik".

99 A város szűkös költségvetési kereteit jól ismerő képviselők az úthálózat gyökeres rekonstrukciójának gondolatát azonban fel sem merték vetni, ezért az utakat az elkövetkezendő években is a hagyományos technológiával gondozták.

100 A városatyák az anyagi problémák miatt csak nehezen jutottak el arra a felismerésre, hogy a település úthálózatát a kor igénycinek megfelelő színvonalra kell emelni, s hogy e kötelezettsége alól a közgyűlés nem bújhat ki. Mivel a város a szükséges fejlesztéseket saját erőből nyilvánvalóan képtelen lett volna megvalósítani, az anyagi források előteremtése érdekében 1885-ben célul tűzték ki, hogy a kormányzathoz folyamodnak a vámszedési jog elnyeréséért.

101 A városvezetés, belátva, hogy „Szombathely, mint rohamosan fejlődő város, az utczák kövezését már el nem odázhatja",

102 s tudva, hogy a vámszedési jog elnyerésére addig nincs esély, míg a munkálatok meg nem indulnak, elrendelte a belvárosi Úri utca úttestének burkolását. Az egyetlen kis % VaML SZVT Tan. jkv. 779/1873., 190/1878.; VaML SZV Közgy. jkv. 4/1887., 7/1887., 30/1887., 50/1887. 97 VaML SZVT Tan. jkv. 411/1870., 207/1873.; VaML SZV Közgy. jkv. 876/1861., 13/1882. 98 VaML SZV Közgy. jkv. 50/1880., 25/1881. 99 VaML SZV Közgy. jkv. 98/1885. 100 VaML SZV Közgy. jkv. 98/1885., 1/1 886., 30/1886. 101 VaML SZV Közgy. jkv. 39/1885. 102 VaML SZV Közgy. jkv. 4/1887.