Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

utca gránit kockakőburkolatának kiépítése azonban annyira igénybe vette a város pénzügyi tartalékait, hogy a folytatásra már nem volt fedezet. Az Úri utca kikövczése így csak elszigetelt kísérlet maradt, mert a város - kellő elszántság hiányában - nem tudott előrelépni a kövezetvám ügyében. A hivatalban még 189 l-ben is csak a kérvény megszerkesztéséhez szükséges adatgyűjtésnél tartottak, pedig Szabó Emő polgármester tisztán látta a kérdés megoldásának egyetlen lehetséges útját, amint azt a közgyűlés előtt is kifejtette: „A város utcáinak kiköveztetésétől a képviselő testület köztisztasági tekintetből noha szinten kedvező eredményeket vár, annak létrehozását a vámszedési jog elnyerésétől kell függővé tennie, mert különben hiányoznak az eszközök, ezen nagymérvű beruházások fedezésére."

103 A vámszedési jog megszerzésének sikertelensége egyben az útburkolási tervek kudarcát is jelentette. Éhen Gyula polgármester megválasztásáig a város utcáinak rendezésérc irányuló erőfeszítések az ismertetett anyagi és technológiai okok miatt csak részleges eredményeket hoztak. A járdahálózat a belvárosban egybefüggő rendszerré kapcsolódott öszze, s a gyalogos közlekedés számára biztosította a minimális feltételeket, de minőségében és külső megjelenésében meglehetősen eklektikus képet mutatott. Az útburkolatok terén ugyanakkor semmi érdemi előrelépés nem történt, az úthálózat teljes rekonstrukcióra szorult. Összességében megállapítható, hogy Szombathely utcái a 19 század végén meglehetősen elhanyagolt képet mutattak, a város egy nagy falu benyomását keltette. Az 1897-cs tiltó rendelkezésig a mindennapi élet része volt a város utcáin ballagó tehéncsorda is. Kortársak beszámolói szerint a Kőszegi hegység felől érkező szelek „akkora port kavartak föl, hogy mire az ember a Rohonczi út felől a megyeháza elé ért, olyan volt, mint egy Saharában vándorló sivatagi jövevény, akit az utcák pora a fejebubjától ... a cipője orráig vastagon belepett."

1 4 Dr. Thallóczy Lajos kormánytanácsos és akadémikus czidőtájt egy alkalommal dunántúli városokat beutazva, eljutott Szombathelyre is. A városközpontba vezető rázós omnibusz-utazás olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy könyvében is megemlékezett az utcákról, melyek „.. .szörnnyü rosszul vannak kövezve".

105 Esős időszakban a városban megbénult a közlekedés. Ilyenkor a kocsik és az omnibuszok rendre elakadtak a sárban, s az is előfordult, hogy emiatt a vasútra igyekvő utasoknak gyalog kellett kimenniük az állomásra. Főleg tavasszal és ősszel állt elő ez a helyzet, mely nemcsak a személyforgalmat akadályozta, hanem a kereskedők, fuvarosok munkáját is nagyon megnehezítette. Gyakran megtörtént, hogy az utak állapota miatt nem tudták tartani a záros határidőket, és emiatt károkat szenvedtek.

106 Mindeközben a sok földmunkával járó csatornaés vízvezeték fektetés miatt az utcák állapota még tovább romlott. 1899-re, a közműépítési munkák elkészültével, az utcarendezés kérdése újra időszerűvé, sőt elodázhatatlanná vált, annál is inkább, mert a város lakossága kezdte megelégelni, hogy 103 VaML SZV Közgy. jkv. 98/1891. 104 FEHÉR 1927. 43. p.; VaML SZV Közgy. jkv. 22/1897. 105 Városunké a jövő. Vasvánnegye, 1896. júl. 30. 1-2. p. 106 A kövezetvám ügyéhez. Vasvármegye, 1896. okt. 18. 3.

p.; HORVÁTH 1982. 174. p.; BAUER 1934. 18. p.; FEHÉR 1927.43. p.