Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)
kiadásait. A pénzügyi tartalékok elapadása következtében a város takarékoskodára kényszerült, ezért az eredeti tervekhez képest a városlakókra is nagyobb terhek hárultak. Kezdetben minden lakásba díjmentesen, a város költségérc kötötték be a vezetéket, és szerelték fel az ingyenes csapot és kagylót. A keretek fokozatos kimerülése miatt 1899 tavaszától ezen módosítani kellett, és a házi vezetékek árának egy részét a lakosságra hárították. A hálózatra történő csatlakozás ettől kezdve már nem volt olcsó mulatság, ezért a tanács - a csatornázási kölcsönhöz hasonlóan - a Szombathelyi Altalános Takarékpénztár 10 éves lejáratú kölcsönét kieszközölve, kedvezményes hitelt biztosított azoknak, akik vállalták, hogy 1899 folyamán bevezetik a vizet otthonaikba. A városi épületekbe (iskolákba, a gyámoldába, a szegényházba, bérházakba) - a csatornához hasonlóan - a város köttette be a vízvezetéket. A házi vezetékek létesítését a tanács engedélyezte. 67 A hálózatot a minisztériumi szakemberek több alkalommal is átvizsgálták, s egy-két hiányosságot pótoltattak az 5 éves jótállást vállalt Budapesti Szivattyú- és Gépgyárral. A Szombathely tulajdonát képező vizmü működtetéséért a város 1898-ban 4.800 koronát fizetett azt üzemeltető cégnek, mely 1899-ben már 14.000 koronát követelt. A város képes volt ennél jóval olcsóbban üzemben tartani a vízvezetéket, ezért a hálózat kezelését 1901 elején átvette, a fenntartáshoz szükséges eszközöket és szerszámokat pedig megvásárolta. 68 A vízmű működése A vízmű, a korszakban általánosan elterjedt gyakorlatnak megfelelően, három alapvető egységből állt: a vízgyűjtőből, a csőhálózatból és a víztoronyból. A vízgyűjtés a domb- és hegyvidéki tájakon gyakran alkalmazott eljárással, galériában (földalatti tároló-medencében) történt. A létesítményt Szombathelytől északra, a Perint patak völgyében alakították ki. A próbafúrások nyomán kiválasztott területen a talajvíz egy kavicsos rétegben tárolódott, illetve lassan áramlott a Kőszegi hegyektől Szombathely felé. A galéria vízszintesen elnyúló csőrendszerét ebbe a 7-8 méter mélyen fekvő kavicsrétegbe fektették. Mivel a víz nagy területen, de viszonylag vékony rétegben oszlott cl, a kutak hozamát nem mélyítéssel, hanem a gyűjtőterület vízszintes kiterjesztésével lehetett növelni. A lyukacsos, zománcozott kőagyag csövek 690 méter 66 VaML SZV Közgy. jkv. 4/1901., 117/1 901., 49/1902.; VaML SZV Pg. Közig. ir. I. 1180/1 898., III. 5/1 899., III. 42/1900., 236/1901.; Vízvezetékünk. Vasvármegyc, 1899. jan. 1. 9. p.; Az építési bizottság ülése. Vasvármegye, 1900. dec. 15. 4. p., 1901. jan. 16. 2. p.; Benzinmotor a szivattyúházban. Vasvármegye, 1901. aug. 9. 2. p.; Egy év a város történetéből. Vasvármegye, 1900. dec. 30. 2. p., 1902. jan. 1.2. p. 67 VaML SZV Közgy. jkv. 120/1898., 57/1893., 24/1899., 121/1899.; VaML SZV Pg. Közig. ir. III. 5/1899., III. 42/1900., 142/1901., 236/1901.; Csatornázási és vízvezetéki kölcsönök. Vasvármegye, 1899. ápr. 30. 7. p. 68 VaML SZV Közgy. jkv. 4/1901.; VaML SZV Pg. Közig. ir. 236/1901.; A városi vízvezeték felülvizsgálata. Vasvármegye, 1899. okt. 26. 4. p.; A tanács intézkedései a városi vízmüvek kezelése tárgyában. Vasvármegyc, 1899. nov. 2. 3. p.
