Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

szciről lefolyó esővizet is a házi csatornába vezették, ami egyúttal elősegítette a hálózat öblítését is. Tilos volt bármiféle szemetet a csatornába önteni. Hogy a lakosság ne is kényszerüljön erre, s a város területén ne halmozódjon tovább a szemét, 1900-ban Éhen Gyula indítványára megszervezték a rendszeres szemétkihordást.

43 A város a kész csatornahálózatot - a Magyar Királyi Közegészségügyi Mérnöki Osztály felülvizsgálata után - 1901 elején vette át a vállalkozótól. A századfordulóra lényegében Szombathely összes fontos utcáját és terét bekapcsolták a rendszerbe.

44 A modem csatornahálózat működése A csatornahálózat ún. „angol úsztató" rendszerben készült. Ilyen volt London, Párizs, Berlin és Budapest csatornája is. Működése a hálózatban áramló víz sodró erején alapult. A víz szállította, úsztatta cl a csatornába került anyagokat, ezért a hálózat állandó öblítésére volt szükség. A főgyűjtő csatornák északi kiindulási pontjánál a Perint patakból folyamatosan vizet juttattak a rendszerbe. Az állandó és egyenletes ellátás biztosítására a vízkivételi helynél duzzasztót építettek. Az így bejutó vízmennyiség azonban nem volt elég, ezért a városi vízvezeték építésekor - az egész csatornahálózat öblítésének megoldására - több ponton is ún. öblítő aknát építettek. Ezeken keresztül rendszeresen vízvezetéki vizet árasztottak a rendszerbe. A város keleti részén az öblítést a Gyöngyös patak vizével segítették. Vizsgálat és tisztítás céljából figyelő aknákat építettek. Az esővizeket elvezető víznyelőket a ma is használatoshoz hasonló vasrostély fedte.

45 Mivel a város legmagasabb és legalacsonyabb pontjai között csak 5 méter volt a szintkülönbség, s a rendszerből a szennyvíznek a befogadó Perint patak magas vízállása esetén is zavartalanul kellett távoznia, a hálózat tervezésekor a csatornák esésével takarékosan bántak. A csatomavonalakat, ahol a szintkülönbségek azt lehetővé tették, mindenhol összekötötték egymással, a jobb áramlási, szellőzési viszonyok érdekében. Javításkor így egy-egy szakasz lezárása sem okozott fennakadást. A csatornahálózat szellőzése olyan jó volt, hogy a huzat erőssége a tisztogatási munkát is megnehezítette. A csöveket minimálisan 3 méter mélyre fektették. A mellékcsatornák magasabb szintről érkeztek a fővezetékbe, így a víz nem folyhatott visszafelé. A legnagyobb csövek 2 méter magasak, a mellékvezetékck 45-180 cm magasak voltak. A csövek alsó része elkeskenyedett, ami kis vízállás idején gyorsította a lefolyást. Ilyen megfontolásból készült a nagyobb csatornák fenekén levő vályú is.

46 A Perint patak a várost és a csatornahálózatot két részre osztotta. A jobb parti főgyűjtő csatornából a szennyvíz egy szifon-aknán keresztül átömlött a bal parti főgyüjtő43 VaML SZV Pg. Közig. ir. III. 16/1898., III. 30/1900.; VaML SZV Közgy. jkv. 1/1898., 25/1899., 131/1899., 108/1900., 86/1901. 44 VaML SZVMH Müsz ir. 13. dob.; VaML SZV Pg. Közig. ir. 615/1901.; ÉHEN 1897b. 3.

p.; BODÁNYI 1910. 58. p.; A csatornahálózat végleges átvétele. Vasvármegyc, 1901. jan. 30. 4. p. 45 BODÁNYI 1910. 49., 56-58. p.; ÉHEN 1897a. 56. p. 46 BODÁNYI 1910. 53-56. p.