Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
2. A felvételi feltételek alakulása A források áttekintése után, részben a normatív szabályozás, részben pedig az egyes esetekből leszűrhető általános vonások alapján összeállíthatjuk, melyek voltak a polgárok közösségéhez való csatlakozás legfontosabb követelményei a késő-középkori Sopronban. A legelemibb feltétel a magánjogi szabadság, tehát a földesúr joghatósága alóli mentesség volt. Azért is állítottam ezt a sor élére, mert ezt a tényezőt már a királyi szabadalom-levelek is hangsúlyozták, amikor a városba való betelepedés szabadságát és a hozzá fűződő kedvezményeket rögzítették. A 13-14. századi kiváltságolások helyett itt Zsigmond király 1407-es oklevelének megfogalmazását idézem, mint ami korban a tanulmányomban vizsgált időszak kezdetéhez a legközelebb áll. 6 Ebben az uralkodó minden szabad állapotú embert („quicumque libère condicionis homines"), akik Sopronba akartak költözni, a megérkezésük napjától számított három évig személyes védelme alá veszi. Az oklevél további részéből kiderül, hogy itt a jobbágyi kötelékből kilépni szándékozókról van szó, akiknek elköltözése elé korábbi földesuraik akadályokat gördítettek. Tanulságosak a dokumentum hátoldalára néhány évtizeddel később tartalmi összefoglalás céljából írott megjegyzések is: Az első „freibrief jar und tag, wer sich" szöveg rutinszerűen az egész Európában leggyakoribb, egy év és egy napra kiterjedő védelemre utal, amit azonban áthúzva a szokásosnál nagyvonalúbb valós rendelkezést tükröző „freibrief auf III jar, wer sich herzeucht" summázattal helyesbített a 15. század közepi nótárius. A földesurak azonban nem könnyen nyugodtak bele jobbágyaik elvesztésébe, ezért mintegy három évtizeddel később ismét Zsigmond, majd őt követve Mátyás és II. Ulászló is rendeletet adott ki a Sopronba költözni szándékozók védelmében, illetve terheik csökkentésére. 37 Ez utóbbi rendelkezés a beköltözők javainak harmincadmentességét rögzítette, amelyet a polgárjog felvételére vonatkozó szabályok 1535-ös összegzése is első helyen említ. 38 A vámkedvezmény mellett egyévi mentesség 39 is megillette az újonnan beköltözőket az adó, őrség és közmunka alól. Ezután következett a fentebb már általánosságban vázolt követelményeknek megfelelően az ingatlanszerzés illetve a megházasodás követelménye. Ezek teljesítésére általában egy éves türelmi időt volt szokás engedélyezni, de előfordultak ettől eltérő esetek is. 1469-ben például, amikor Czemper Simon, Czemper Bálint, Magas 36 HÁZI 1/2. 2. p. (Buda, 1407. márc. 23.) 37 HÁZI 1/3. 105-106. p. (Pozsony, 1435. szept. 29.); 1/5. 316-317. p. (Buda, 1473. szept. 15.); 1/6. 323. p. (Tata, 1515. aug. 15.). 38 I. polgárkönyv pp. 169-170. Közli HÁZI II/2. 290-291. p. Ez a bejegyzés, amely a kötet utolsó előtti lapjának két oldalán található, egyidős a kötet legelső bejegyzéseivel, azonos írással és tintával íródott, mint az 1540-es évek végéig terjedő bejegyzések. A polgárkönyv vezetője (valószínűleg Wolfgang Rosenkrantz városi jegyző) bizonyára a jegyzék vezetésével egyidőben maga és utódai számára is össze akarta foglalni a felvételi feltételeket. 39 A 15. század második felében a Burgerbuechl általában egy éves mentességről szól, a jobbágyközségekbe költözőket viszont a Gerichtsbuch 1. oldala szerint három évi adómentesség illette meg. Három vagy több évi türelmi időt kapott, aki romos házat vagy puszta telket vásárolt.
