Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

Imre, Árus János és Szabó Péter felvételét írták be a Gerichtsbuchba, mindössze egy hónapos határidőt szabtak nekik a házvásárlásra.

40 Másutt csak azt jegyezték meg, hogy az esküt tett új polgár „in des Ambroschen haws" lakott, tehát neki is utólag kellett saját ház után néznie.

41 Erhard Perichtold neve mellett 1490-ben az szerepel, hogy a szokásos egy éven belül kell házat vásárolnia,

42 de a telekkönyvben sem a rákövetkező évben, sem később nem található meg a neve. Más személyeknél is előfordul, hogy nevük a polgártaksával tartozók sorában olvasható, de a háztulajdonosok között nem, vagy kifejezetten bérlőkként említik őket, mint például Kayncz Prynss késesmestert, aki 1484 táján tette le az esküt, de még 1490-ben is „in domo Alfewldi", azaz Alföldy Bálint harmincados házában lakott.

43 A városi tanácsnak nyilván nem volt eszköze arra, hogy a polgárság soraiba jelentkezetteket rákényszerítse a házvásárlásra, adóztatni azonban bérlőkként is tudta őket. A megtelepedési kötelezettséget 1535-re kiegészítette a helyben maradás követelménye, amely három vagy több évre szólt. A már többször idézett szöveg világosan meg is magyarázza a rendelkezés célját. A város - nyilván több rossz tapasztalat után el akarta kerülni, hogy a beköltözők csak a költözési kedvezményeket és az egy éves adómentességet élvezzek, és a baj idején vagy mielőtt a városnak hasznot hajtottak volna, továbbálljanak. Itt érdemes kitérni a többi kötelezettségre is: az adófizetés (stewr), az őrállás, őrjárat, illetve kapuőrség (wachten, zirckt, thorhueten), és a közmunkákon való részvétel (robat) tartozott ezek közé. Ezek soráról érdekes módon nem az eskük fent is idézett szövegéből vagy egyéb normatív szabályokból értesülünk, hanem azokból a panaszokból, amikor egyesek elmulasztották ezek teljesítését, vagy a mentességet biztosító engedélyekből, amelyeket új beköltözők vagy tűzvészek és más csapások kárvallottjai kaptak a város vezetésétől.

44 Esetenként a Telekkönyvben is szerepel egy-egy ingatlan mellett a velejáró kötelezettségek sora, de itt is főleg akkor, amikor valami kivételes helyzet állt elő ezek teljesítésével kapcsolatban - egyébként mindez magától értetődő volt.

45 Mindezek teljesítését, és ezen felül a király és a város iránt tanúsított hűséget kellett megfogadni a fentebb már bemutatott eskük illetve fogadalmak letételével. Czemper Simon és négy társa Gerichtsbuch-beli bejegyzésénél ezt a tényt emeli ki a 40 Gerichtsbuch (kézirat) 388. p. A későbbiekben valóban mint előkelő házak tulajdonosaival találkozunk a forrásokban az említett férfiakkal. 41 Burgerbuechl 78. p. 42 Burgerbuechl 21 5. p. 43 HÁZI 11/5. 21. p. Itt is a minimális, évi 1/4 forintnyi adót fizette csak. 44 A panaszokra vö. az 1426-os felkelés periratát (HÁZI II/1. 164-169. p.), illetve Alföldy Bálint ncmesúr esetét: Gedenkbuch 15. p. 25. bejegyzés. Ez utóbbiról vö.: SZENDE KATALIN: Egy győri úr Sopronban: Alföldy Bálint királyi harmincados (t 1493). In: Fons 9. (2002) [Tanulmányok a 60 éves Gecsényi Lajos tiszteletére.] 29-59. p. (A továbbiakban: SZENDE: Alföldy), itt: 55. p. 45 MOLLAY KÁROLY: Első telekkönyv / Erstes Grundbuch 1480-1553. Sopron, 1993. (Sopron Város Történeti Forrásai A sorozat 1. köt.) 13., 97., 387. bejegyzések. A Gerichtsbuchban is előfordul olyan bejegyzés (Kézirat 476. p.), amely szerint amikor Hans Trager megvásárolja fia számára a sajátja melletti házat, mindkettejüknek meg kell ígérni, hogy a robotot és az őrséget a két ház után külön-külön teljesítik.