Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
módon használtak ki." Azt gondolhatnánk, hogy száz év alatt megfordult a kocka, és a külváros helyett a belváros lett a kívánatosabb lakóhely. A helyzet visszásságára figyelmeztet azonban Zsigmond király 1430. november 18-án Ulmban kelt oklevele. Ebben az uralkodó értesülésére hivatkozva („nostra percepit serenitas") megparancsolta, hogy a külvárosban lakó vagyonos elemeket („incole et inhabitatores suburbii"), akik a közös teherviselésből addig nem vették ki a részüket, kiválogatva a belvárosba telepítsék át és ott biztosítsanak lakást számukra. A király nyilvánvaló szándéka az volt, hogy a város adózó képességét, főként a rendkívüli adókkal való terhelhetőségét az erre alkalmas személyek bevonásával növelje. Nem akarta azonban felrúgni a már kialakult kereteket - amit a külvárosiak lakhelyükön való fokozottabb megadóztatásával megtehetett volna - hanem a változtatást a meglévő rendszerhez igazodva akarta végrehajtani. Csak azután akarta a tehetőseket a (feltehetően megemelni szándékozott) városi adók fizetésébe bevonni, hogy azok a belvárosban a többi polgártárshoz hasonlóan megfelelő lakóhelyet kaptak ("more et ad instar ceterorum vestrorum concivium débite valeant residere")." 1 A későbbi évtizedekben a belvárosi és külvárosi lakosok közötti különbségtétel - a belső tanácsban való részvétel jogától eltekintve - nem kapott az addigiakhoz hasonló hangsúlyt. Elképzelhetőnek tartom, hogy a polgárfelvétel egységes adminisztrációjának fokozatos kialakulása ezen különbségek eltűnésével párhuzamosan következett be. A polgárfelvétel mikéntjét azonban egyik városi belviszály és az uralkodói rendelkezés sem érintette, az minden bizonnyal a megszokott szóbeli keretek között zajlott a 15. század közepéig. 22 Ezután sem áll egységes forrásbázis rendelkezésre, de a különböző utalásokból és töredékes anyagokból is viszonylag jól értelmezhető képet rekonstruálhatunk. Az első, témánk szempontjából közvetlenül szóba jövő forrást a városi ítéletkönyvbe (Genchtsbuch) 1450 és 1476 között jegyezte be Hans Ziegler városi jegyző. A szöveget Házi Jenő még polgáresküként értelmezte, amint azonban Mollay Károly megállapította, „zsellér-fogadalom"-ról van itt szó, amelynek elmondására az ún. m7 twohnereket kötelezték, 23 az alábbi formában: 20 Az 1426-os konfliktusról mindmáig a legrészletesebb elemzés: Szűcs JENŐ: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1955. (A továbbiakban: Szűcs: Városok.) 304-317. p. Ld. még MOLLAY: Sopron vármegye 57-58. p. 21 HÁZI 1/3. 16-17. p. Érdekes lenne további kutatásokat folytatni, hogy vajon a gyakorlatban is megvalósult-e Zsigmond terve. Nehéz azonban eldönteni, hogy mikor volt szó önkéntes Belvárosba költözésről, és mikor a királyi parancs végrehajtásáról. Az oklevél keltét megelőzően rendelkezésre álló kis számú adójegyzék szintén csak korlátozott eredményekkel kecsegtet. 22 Tévedésből a polgárjog felvételével kapcsolatban idézik az 139l-es szabályrendeletet, amelynek címe „Von pürchrecht aufnemen" (HÁZI II/1. 2. p.). A 'pürchrecht' szó mögött azonban nem a Bürger, hanem a borgen (kölcsönvenni) szó áll, az idézett cikkelyben pedig a zálogkölcsönnel terhelt ingatlanok adásvételéről van szó. 23 Vö. HÁZI: Polgárjog 271. p., ill. MOLLAY KÁROLY: Sopron a középkor végén. In: Soproni Szemle 10. (1956) 3 1-42. p., itt: 40. p. (A továbbiakban: MOLLAY: Sopron.)
