Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

lősségc vagyoni és társadalmi értelemben is a lehető legnagyobb mértéket: függetlenedhetett a szülői háztól és törvényes utódok felnevelésére vált alkalmassá. A polgár létalapját biztosító vagyont elsősorban az adott városban megszerzett, vagy a polgárrá fogadás után záros határidőn (általában egy éven) belül megszerzendő ingatlan képviselte, amely egyben a közös teherviselés alapja volt.

10 Az ingatlannak rendszerint házas városi teleknek kellett lennie, bár bizonyos esetekben műhelyt is elfogadtak, ez azonban a középkori kézművesség munkaszervezetét figyelembe véve legtöbbször amúgy is a lakóházzal egy egységet képezett. Külterületi ingatlan (szántó, gyümölcsös, szőlő, stb.), bármekkora értéket képviselt is, nem jelentett jogalapot a polgárok sorába lépésre. Végül a képzettségi kritérium valamely szakmának az ismeretét, illetve bizonyos számú tanulóév letöltését köthette ki. Ez az elem a céhfelvételi kritériumokkal egyezett meg, amelyekkel a polgárfelvételi feltételek más tekintetben is szoros összefüggésben voltak: a céhtagság és a polgárjog egymást kölcsönösen feltételeztek.

11 Gya- kori volt a polgárrá fogadáskor kezeseket is állítani, akik felelősséget vállaltak azért, hogy az új jelentkező a még hiányzó feltételeket beteljesíti és a város anyagi terheiből részt fog vállalni. Ezáltal a kezeseknek - saját érdekükben is - jelentékeny szocializáló, a városi közösségbe integráló szerepük volt. A fenti hosszabb távú, gyakran az egész életre kiható kívánalmak mellett voltak egyszeri, csak a felvételhez kapcsolódó kötelezettségek is. Ilyen volt a fent már tárgyalt eskü mellett a polgártaksa vagy felvételi díj, illetve meghatározott tárgyak, legtöbbször fegyverek beszolgáltatása is a városházára vagy a városi fegyvertárba. A polgárfelvételnek ez az eleme nyújtotta a legtöbb lehetőséget a városok közötti különbségtételre, illetve az egyes jelentkezők közötti differenciálásra, amint azt az alábbi esettanulmány példái is mutatni fogják. A polgárfelvétel adminisztrációja a feltételek rögzítésével párhuzamosan, de annál lassabban alakult ki. A kezdeti időszakban elegendő volt a szóban letett polgáreskü szem- és fültanúinak bizonysága arról, hogy valaki csatlakozott a polgárok közösségéhez. A következő lépés a polgárfelvételi taksa írásos nyilvántartása volt a város bevételeinek sorában. Ennek bejegyzése legcélszerűbben a város számadáskönyveiben kaphatott helyet.

1

" Specializálódott regisztrumok, ún. polgárkönyvek (matrica civitatis) 10 A telektulajdon és a polgárjog összefüggéséről általánosságban ld. JAMES E. VANCE: Land Assignment in the Precapitalist, Capitalist and Postcapitalist City. In: Economic Geography 47. (1971) 101-120. p.; ISENMANN: Die deutsche Stadt 93. p.; magyar vonatkozásban: KATALIN SZENDE: Some Aspects of Urban Landowncrship in Western Hungary. In: Power, Profit and Urban Land: Landownership in Medieval and Early Modern Northern European Towns. Ed. FlNN-ElNAR ELIASSEN - GEIR ATLE ERSLAND. Aldcrshot, 1996. 141-166. p., kill. 146-149. p. (A továbbiakban: SZENDE: Landownership.) 11 IVÁNYI BÉLA: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése, figyelemmel Buda és Pest városokra. Budapest, 1936. 5-36. p., kül. 26-28. p. (A továbbiakban: IvÁNYl: Polgárjog.) ISENMANN: Bürgerrecht 237-240. p. 12 Ilyen példákat találunk számos helyen Pozsony város számadáskönyveiben, 1438-tól kezdve pl. Kammerbuch 1482. Archív Mesta Bratislavy (= AMB), K44 illetve Magyar Országos Levéltár (= MOL), Diplomatikai Fényképgyüjtemény (= DF) 277100. 7. p.; Kammerbuch 1487-88. AMB K 47 illetve MOL DF 277103. 11. p. Ebben az évben a kezesek nevét is feltüntették. Teljességre törek-