Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

város szempontjai szerint meghatározták.

1 Tanulmány ómban azt vizsgálom, hogy melyek voltak ezek a további feltételek, és változásaikból milyen következtetéseket vonhatunk le a városi közösség egészére vonatkozóan. A polgár, illetve a korabeli forrásokban megjelenő civis vagy Bürger kifejezés jelentése a középkor századai során többször is módosult.

2 A 14. századtól két értelemben volt használatos: a tágabb „polgárjoggal rendelkező személy" és a szűkebb „tanácsbéli polgár" jelentésben.

3 Ez utóbbi jelentést a nyelvészeti szakirodalom hosszas vita után elvetette,

4 de a történeti kutatás Buda példáján egyértelműen bizonyította meglétét. A soproni 14. század végi szabályrendeletek bevezető mondatai úgyszintén támogatják ezt az értelmezést.

5 A megkülönböztetés hangsúlyozására a 14. századi források a tanácstagságot viselt városi elit tagjait cívisnek ill. Bürgernék (soproni forrásokbanpurgernck), míg az egyszerű polgárjoggal bíró személyeket concivisnek, ill. miípurgernek nevezték. A 15. századtól kezdve inkább az illető személyneve elé tett circumspectus, ill. herr szó utalt a tanácsbéli polgárokra. Alábbi vizsgálódásom a polgárság teljes körére kiterjed, mint olyan városlakókra, akik a városi kiváltságok teljességét élvezték. A polgárfelvétel szabályozása kezdettől fogva kétoldalú folyamat volt. A városok földrajzi és gazdasági adottságai, valamint privilégiumai vonzerőt jelentettek azok számára, akik kézműves, kereskedő, vagy éppen piacra termelő mezőgazdasági tevékenységüketjobb, kiszámíthatóbb körülmények között akarták végezni. Ugyanakkor a legtöbb város negatív demográfiai egyensúlya - azaz a halálozásoknak a születéseket meghaladó arányszámai -, vagy a növekedés szándéka miatt folyamatosan vonzerőt akart gyakorolni a betelepülőkre.

6 Ezt a tényt az uralkodók is felismerték és saját érde1 Vö. EBERHARD ISENMANN: Die deutsche Stadt im Spätmittelalter 1250-1500. Stuttgart, 1988. (A továbbiakban: ISENMANN: Die deutsche Stadt.) 76-77., 93-102. p.; Uő: Bürgerrecht und Bürgeraufnahme in der spätmittelalterlichen und frühneuzeitlichen Stadt. In: Neubürger im späten Mittelalter. Migration und Austausch in der Städtelandschaft des alten Reiches (1250-1550). Hg. RAINER CHRISTOPH SCHWINGES. Zeitschrift für Historiche Forschung, Beiheft 30. Berlin, 2003. 203-249. p. (A továbbiakban: ISENMANN: Bürgerrecht.) GERHARD DILCHER: Zum Bürgerbegriff im späteren Mittelalter. Versuch einer Typologie am Beispiel von Frankfurt am Main. In: Über Bürger, Stadt und städtische Literatur im Spätmittelalter. Hg: JOSEF FELCKENSTEIN - Karl STACKMANN. Göttingen, 1980. 59. skk. p. 2 MOLLAY KÁROLY: Szőjegyzékeink/>o/gÁr szava. In: Magyar Nyelv 47. (1951)21-35. p. (A továbbiakban: MOLLAY: Szójegyzékeink.); UŐ: 'Polgár'. In: UŐ: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Budapest, 1982. 444-446.; KUBINYI ANDRÁS: 'Polgár' címszó, Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Föszerk.: KRISTÓ GYULA. Bp., 1994. (A továbbiakban: Korai Magyar Történeti Lexikon.) 551. p. 3 KUBINYI ANDRÁS: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. In: Levéltári Közlemények 37. (1966) 227-291. p., kül. 235-240. p. 4 MOLLAY: Szójegyzékeink 32-33. p. 5 Pl. 1391 : „Nota daz di purger ze Ödenbürkch, der gantz rät in dem rät derfunden habent." HÁZI JENŐ: Sopron szabad királyi város története. 1/1-7., II/1-6., Sopron, 1921-1943. (A továbbiakban: HÁZI.) itt: II/1. 2-3. több alkalommal, kisebb szórendbeli eltérésekkel. 6 Ld. legutóbb: KUBINYI ANDRÁS: A késő-középkori Magyarország történeti demográfiai problémái. In: A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2001. évi történeti demográfiai évkönyve. Bp., 2001. 105-119. p., Vö. GRANASZTÓI GYÖRGY: A polgári család a középkorvégi Magyarországon. In: Történelmi Szemle 25. (1982) 605-665. p.