Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

kükben támogatták. Egyebek mellett a városi kiváltságlevelek arengái is kifejezték ezt a szándékot, amikor a Tatárjárás után előtérbe került az a megfogalmazás, hogy „a király dicsősége a nép sokaságában rejlik". Talán nem véletlen, hogy éppen ez az arengatipus lett újra népszerű Mátyás király uralkodása alatt is.

7 A polgárjog felvételének feltételeit tehát, kissé sarkítottan fogalmazva, a kereslet és kínálat törvényei határozták meg. A városi hatóságok vagy a város földesura úgy igyekezett a jogok és kötelezettségek rendszerét megállapítani, hogy a már meglévő közösség és az új betelepülők igényeinek egyaránt megfeleljen, illetve hogy a népesség egyensúlyát vagy bizonyos mértékű növekedését biztosítsa. El kellett továbbá kerülni a konfliktusokat a környező vidék földesuraival is, akik alattvalóik számának megfogyatkozását nehezményezhették. A polgárság sorába való felvétel formális aktusában Európa szinte minden városában kiemelt szerepet kapott a polgáreskü letétele. Habár a késő-középkorban úgy tűnik, hogy az új polgárok esküje volt a meghatározó elem, a jogtörténeti kutatás kimutatta, hogy a várossá alakulás időszakában a közösség összes tagjának évenként megismétlődő, az összefogást és az ellenséggel szembeni közös fellépést hangsúlyozó esküje volt a fontosabb. Erről az esküről, amelyet a polgárok összessége és a tanács egymás felé tett, nevezték a polgárok közösségét Eidgenossenschafinak, vagy latinul coniurationak. Az új polgárok esküje tartalmilag szintén az ismétlődő évi eskü elemeit vette át, a szolidaritást, a közösség érdekeinek való alávetést és a teherviselést, ahogyan azt a későbbiekben konkrét példákon is látni fogjuk.

8 Eskü letételére voltak megválasztásuk után a városok vezető tisztségviselői (bíró, pénzbíró, másutt polgármester) is kötelezve, amint ezt a Budai Jogkönyvben fennmaradt esküszövegek is tanúsítják. Eperjesről egy Magdeburg város törvénykönyvét tartalmazó kódexben szintén fennmaradt a jegyző, az új bíró és a tanácstagok (esküdtek!) esküjének szövege.

9 A polgáreskü letételére azonban csak azt bocsátották, aki bizonyos vagyoni, képzettségi, illetve magaviseleti kritériumoknak megfelelt. Ez utóbbiak törvényes származást, illetve a korábbi lakóhelyen tanúsított tisztességes magatartást jelentették, amelyekről a bevándorlóknak tanúsítványt kellett magukkal hozniuk. Ezekhez kapcsolódik a házas családi állapot is, amely az iparosodás előtti kor embere számára a nagykorúság kiteljesedését jelentette. Ekkor érte el önálló cselekvőképessége és fele7 KUBINYI ANDRÁS: A királyi várospolitika tükröződése középkori okleveleink arengáiban. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: SZÉKELY GYÖRGY. Budapest, 1984. 275-29

1. p., kül. 285-290. p. 8 Vö. WILHELM EBEL: Der Bürgereid als Geltungsgrund und Gestaltungsprinzip des deutschen mittelalterlichen Stadtrechts. Weimar, 1958.; ISENMANN: Die deutsche Stadt 91.; FELICITAS SCHMIEDER: „...von etlichen geistlichen leyen wegen" Definitionen der Bürgerschaft im spätmittelalterlichen Frankfurt am Main. In: Jahrbuch der Historischehn Kollegs 1999. München, 2000. 131-165. p., kül. 131-145. p. (A továbbiakban: SCHMIEDER: Definitionen.) 9 KARL MOLLAY (Hg.): Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts. Budapest-Weimar, 1959. (A továbbiakban: OSt.) c. 40^16. (44-47. p.). Magyar szövegük: Buda város jogkönyve T—TI. Közreadja BLAZOVICH LÁSZLÓ — SCHMIDT JÓZSEF. Szeged, 2001. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17.) 327-331. p.; IVÁNYI BÉLA: Eperjes szabad királyi város levéltára. Szeged, 1931. 169. tétel (67-70. p.) (A továbbiakban: IVÁNYI: Eperjes.)