Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"?
közt a költözést. Mivel már az 1454-es törvény is ismerte a magánföldesúri szabad város fogalmát, az 1514-es adattal, és az azt felhasználó Ladányival szemben Her- mann Zsuzsa által tett ellenvetések nem fogadhatók el. Abban azonban igaza van, - és ez óvatosságra int törvénycinkkel szemben - hogy „országgyűlési határozataiban a nemesség nem a tények objektív leírását adta, hanem saját elképzeléseit, törekvéseit fejezte ki, többé vagy kevésbé sikerült formában"." A magánföldesúri - köztük királyi és királynéi - szabad városok megléte viszont nehezíti a rendi szabadságjogokkal rendelkező városok meghatározását. Nem vezet eredményre a Hármaskönyv Harmadik rész 8. cím közismert meghatározása sem, amely a sűrűbb építkezésekre, városfalakra és kiváltságokra utal hiszen ez érvényes a földesúri szabad városokra is. A cím folytatásában azonban szűkít Werbőczy: a városi communitasok kiváltságai és szokásai különböznek, a szabad városok egy része a királyi személynök joghatósága alá tartozik, mint Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse, mások pedig a tárnokmesterhez, mint Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Eperjes. 12 Nagy jogászunk definícióját tehát csak a királyi városokra, sőt azoknak csak egy részére tartotta érvényesnek. Az ellentmondásra már a 18. században felfigyeltek, így a ma már elfeledett Kubinyi Sándor. Ő az annak idején három kiadást megért Enchiridionjában Werbőczy helyett más meghatározást javasolt: a város „olyan egyedek privilegizált communitasa, akik egyénenként szabály szerint ugyan nem nemesek, kollektíven azonban egy nemes személyt alkotnak, és egyénenként bizonyos kiváltságos jogokat élveznek." 13 A város kollektív ne„omnes libère civitates tam nostre regales et reginales, quam dominorum despoti et comitis Cilié ac aliorum magnatum", valamint más, addig kiváltságos területet, ill. népeket összeíratnak. 9 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1000-1526. évi törvényezikkek. Fordították: és jegyzetekkel ellátták NAGY GYULA, KOLOSVÁRI SÁNDOR, ÓVÁRI KELEMEN, MÁRKUS DEZSŐ. Bp., 1899, 716. - Kritikai kiadása tc. jelölés nélkül: Monumenta Rusticorum in Hungária Rebellium anno MDXIV. Maiorcm partem collcgit Antonius Fekete Nagy. Edd. VICTOR KENÉZ et LADISLAUS SoLYMOSi atque in volumen redegit GEISA ÉRSZEGI. Budapest, 1979. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici 11/12.) 263. p.: „Verum de civitatibus libcris regie maiestatis et dominorum in alias civitates similiter libéras corundem commigracio iobagionum prenotata inter se se per hanc constitucionem interdicta non intelligatur." 10 HERMANN ZSUZSANNA: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig. Wcrbőczi és a parasztháború. In: Századok 115. (1981) 125. p. - Hermann a 14. jegyzetben vitatkozik Ladányival. Abban igaza van, hogy az 1498:41 .t.c valóban nem említi a „libera" szót. Egyébként a földesúri szabad város meglétét sem bizonyíthatónak, sem cáfolhatónak nem tartja. 11 Uo. 12 WERBŐCZY ISTVÁN: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Budapest, 1990. 493. p.: „Est autem civitas: domorum ct vicorum pluralitás, maeniis et praesidiis circumcincta necessariis, ad bene honesteque vivendum privilcgiata. ... civitatum itaque liberarum aliae subsunt jurisditioni personalis pracsentiae regiae Majestatis, ut Alba-Rcgalis, Strigonium et Lcuchovia; aliac vero ex antiqua consuetudine jurisditioni magistri tavernicorum regalium, sicut Buda, Pesth, Cassovia, Posonium, Tyrnavia, Sopronium, Barthwa, Eperyes." 13 ALEXANDER KUBINYI: Enchiridion lexici juris incliti regni Hungáriáé. Editio tertia opera JOANNIS CSAPLOVICS. Pozsony, 1832. 79. p.: „Est Communitas privilegiata Individuorum singillative quidem in regula Ignobilium, quae tarnen collective sumta, unam personam Nobilcm constituunt, ct singillatim etiairí certis Juribus Exemtionalibus gaudent." - Ld. Kubinyira: PRAZNOVSZKY MIHÁLY:
