Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gerhard Dilcher: A város fogalom jelentéstartalma a történeti városkutatás számára
nemzetiségétől - német, szláv, magyar uralkodók egyaránt így cselekedtek, a telepesek pedig Flandriából, Németalföldről, a Rajna vidékéről, Itáliából vagy Franciaországbóljöttek, és gyakran illették őket olyan összefoglaló nevekkel, mint flamandok, szászok, svábok, latinok, rómaiak, taljánok. A nyugati város ideáltípusa a rajta kívül álló feudális vagy állami hatalmi viszonyoktól függetlenül alakult ki. A görög polisz, Róma, de néhány középkori város esetében is, érvényes az a tétel, a nagy középkori jogtudós, Bartolus szavaival élve, hogy „ civitas sibiprinceps ", azaz a város önmaga fejedelme. 29 Az ilyen város felel meg teljesen az autokefália, az önkormányzás weberi fogalmának, és teljeskörű, a császárival egyenértékű törvényhozási joga által az autonómia kritériumának is megfelel: szuverenitással rendelkezik. Ez azonban Európában nem volt általános. Még Észak-Itália későbbi városállamai felett is, a Karoling birodalomhoz fűződő régi kapcsolatból eredően, ott állt a császár, és ez különösképpen igaz volt a Német-Római Birodalom szabad és birodalmi városaira. Más városok vagy közvetlenül voltak egy királynak alávetve, mint például Franciaországban vagy Magyarországon, vagy valamely fejedelem tartományi városai voltak. Szabadságukat, alkotmányukat éppúgy, mint részben jogukat is fejedelmi kiváltságlevelekben rögzítve kapták. Emiatt nem felelnének meg az occidentális várostípusnak, nem illenének rájuk ennek kritériumai? Éppen itt mutatkozik meg, mennyira alkalmas eszköz az ideáltípus; összhangban egyébként Carl Haase történész hasonló javaslatával, amely a városnak egy kritériumcsoport által történő meghatározására irányul. 30 Rugalmasságot biztosít. Nem szükséges az ideáltípus minden kritériumának, minden ismertetőjegyének teljesen megfelelni. Az ideáltípusnak a konkrét történelmi jelenségek bőségében való rendezhetőséget kell szolgálnia, ezek osztályozása, összehasonlítása céljából, de az eltérések felmérése végett is. Városúri hatalom, királyi vagy fejedelmi privilégiumok adományozása a városnak, mindenfelé és nagy gyakorisággal megfigyelhető a nyugati város elterjedési területén, amint azt Max Weber is gyakran hangsúlyozta. Sőt, éppen ezáltal volt lehetséges, hogy forradalmi áttörését követően Európa-szerte elterjedjen a különböző királyságokban és különböző alkotmányos viszonyok között. Az ideáltípus azonban annak révén is megmaradt, hogy a király és a fejedelmek megerősítették a városok közösségi alkotmányát, jogi autonómiáját és önigazgatását, maguknak csupán csekély mértékű beavatkozási jogokat, adókat és katonai segítségnyújtásra való igényt tartottak fenn. Komolyabb megszorítás ott jelentkezett, ahol a városi tanácsot a városúr nevezte ki, vagy legalábbis annak megerősítésére szorult. Azonban mindenhol, ahol adott a polgári közösség, a saját jog és a tanácsi alkotmány a polgárságnak felelősséggel tartozó, testületi hivatalvezetéssel, ott megmaradt a kommunális városi alkotmány alapszerkezete, tehát sok esetben a városúr hatalma alatt álló városokban is. A városurak: királyok, püspökök, hercegek, nemesek nagyon jól tudták, hogy a közösség felvirágoztatásának célja csak az autonómia biztosításával érhető el. Peter Blickle törté29 QUAGLIONI 1983., a De regimine civitatis c. traktátus kiadásával. 30 Kifejtését a történeti városatlasz munkálataival összefüggésben lásd HAASE 1975. (először 1958.)
