Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gerhard Dilcher: A város fogalom jelentéstartalma a történeti városkutatás számára

ban gyökerező eredet, a római örökség a civis és civitas központi fogalmaival megmutatkozik az olasz citíá, az angol city, a francia citoyen, valamint az angol citizen szavakban. A védművek jelentőségét is tükrözik a német Burg/Bürger, és a magyar város szavak. Az, hogy a középkori városszervezet kezdetei az Alpoktól északra kisebb települési egységekre nyúlnak vissza jelentkezik a francia ville szóban, amely a latin villa-ból ered, az angol town-ban, amely a német Zaun szóval áll kapcsolatban, az angol borough-ban és a szláv városmegnevezésekben. Még gazdagabb a középkori latin terminológia - az urbs-tói és civitas-tól az oppidum, burgus, vicus, mer

catum, forum stb. kifejezésekig; maga a cívis a korai középkorban leginkább a szomszédságban élő parasztokat jelölte, nem a városlakókat.

6 A mai és történeti megnevezések ilyen változatossága mellett lehet-e szó egységes európai, vagy egyáltalában bármiféle egységes városfogalomról? A válaszom: igen is meg nem is. Nem, ha alatta egy olyan városdefiníciót értünk, amely minden történetileg létezett városra alkalmazható, amely egyetlen fogalommal valamennyiük közös lényegét ragadja meg, amelyhez valamennyiüket hozzárendelhetjük, és ha némelyikre mégsem illik rá, annak a városi mivoltát vonjuk kétségbe. Az ilyen definitív fogalmak ellentmondanak annak a sokféleségnek és - mindenekelőtt - változásnak, ami a történelemben mindig is megfigyelhető. A modem fogalomtörténet megalapítója és mestere, Reinhard Koselleck, egy Nietzsche-idézetre hivatkozva hárította el a fogalmi definícióra irányuló igényt: „Minden fogalom, amely egy egész folyamatot foglal össze szemiotikusan, nem tartozik a definíció fogalmi köréhez; csak az definiálható, aminek nincsen történelme."

7 A város azonban hosszú és rendkívül változatos történelemmel rendelkezik Európa területén. Igent kívánok azonban mondani egy historiográfiai váró s fogalomra abban az értelemben, hogy kutatásainknak csak abban az esetben lehetnek világos kiindulópontjai, és akkor juthatunk egyértelmű eredményekre, végezhetünk tisztázó összehasonlításokat, ha olyan fogalmakat használunk, amelyeknek jelentését és alkalmazásuk módját előzetesen egyértelművé tettük. Ennek értelmében jómagam hosszabb ideje egy olyan tipológiai városfogalommal dolgozom, amely a nyugati (occidentális) város Max Weber-i ideáltípusához igazodik.

8 Ehhez mindenekelőtt arra a két kérdésre kell választ adnunk, hogyan keletkeznek az ideáltipikus fogalmak, és hogy hogyan kell őket alkalmazni.

9 Ez már csak azért is elengedhetetlen, mivel éppen ebben a kérdésben, éppen történészek között is bizonyos nézeteltérés uralkodik, és akadnak, akik elvetik az ideáltípusok, különösképpen a város ideáltípusának alkalmazását. Másutt részletes vitát folytattam a német várostörténet „individualizáló" irányzatával, amely tipológiai szempontból elutasítja téziseimet, ezért itt erre csak utalni sze6 KÖB LE R 1966. 35. p. skk. 7 KOSELLECK 1983 7. p skk. 8 Lásd a 3. jegyzetben hivatkozott müveket, tovább DILCHER 2000., OEXLE 2003. 9 Néhány általánosabb mű helyett itt csupán Max Weber idézett munkáira utalnék.