Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gerhard Dilcher: A város fogalom jelentéstartalma a történeti városkutatás számára

rétnek. Otto Gerhard Oexle számos tanulmányban dolgozta ki egy Max Webcr-i vonalat követő historizmusnak és történeti módszernek az ismeretelméletileg megalapozott, Kantra visszanyúló kifejtését, amelyekre e helyütt szintén hivatkoznék." Max Weber elméleti kiindulópontja nem csak azért megfelelő a történettudomány számára, mert ő maga is a jogtudomány, a nemzetgazdaságtan és a szociológia történeti iskolájához kötődik. A kiindulópont arra is lehetőséget ad, hogy a történettudományt elmélet által orientált, empirikus, hipotézisekre támaszkodó, sokfelé ágazó eredmények felé nyitott kutatásként, azaz saját eljárásmódjára reflektáló tudományként műveljük. Max Weber a nyugati városról alkotott fogalmát ideáltípusként dolgozta ki. Mint ilyen, induktív, a történeti anyagtól elvonatkoztatott, Max Weber megfogalmazásával a „valóság elemeinek eltúlzása", tehát absztrakció, egyfajta utópia, maga is egyfajta hipotézis. Azaz, a város ezen ideáltípusának nem valamiféle történeti igazságot kell ábrázolnia, hanem a kutatás eszközéül szolgál. Hozzá viszonyítva kell a források alapján megfeleléseket, azonosságokat megállapítani - akkor aztán, úgymond, beigazolódik a hipotézis. Egyes esetekben azonban azt fogjuk tapasztalni, hogy a történeti valóság csak részben felel meg az ideáltipikus képnek. Ezzel azonban nem az ideáltípus dől meg, hanem éppen az ideáltípus alapján lehet az attól való eltérést - például: vannak városok, amelyek nem rendelkeznek sem fallal, sem piaccal - pontosabban meghatározni és rögzíteni; így az ideáltípus révén olyan fogalmi eszközzel rendelkezünk, amelynek segítségével összehasonlítást végezhetünk, mivel mérce van a kezünkben a megfelelések és az eltérések megállapításához. Ez olyan fajta eljárást jelent, mint amikor nem almát és körtét rakunk egymás mellé, hogy összehasonlítsuk, hanem a „Obst" (gyümölcs) vagy „Früchte" (gyümölcs) fogalmából kiindulva vetjük össze őket. Természetesen a történelem szellemi-társadalmi, azaz kulturális képződményei sokkal összetettebbek és az osztályozás szempontjából nehezebben ragadhatok meg; ezért is nem definíciókat, hanem a fogalmi megértés úgymond elmosó- dottabb, ezáltal rugalmasabb eszközeit kell alkalmaznunk. Max Weber a „A város"

12 című tanulmányában, amelyet posztumusz beillesztettek a „Gazdaság és társadalom" című munkájába,

13 az occidens városát a világtörténelemben egyedülálló jelenségnek tartotta. Két alapformáját különböztette meg, az egyik az antik, görög-római polis-civitas, a másik a középkori kommuna.

14 Ez utóbbi 1100 körül öltött formát különböző területeken, mindenekelőtt Észak-Itáliában és a Rajna mentén, a városlakók esküközösségben való összefogása révén. Ezáltal egy sajátos alkotmányforma jön létre, amelyen belül már megtalálhatók a polgári rend és annak intézményei. A polgári rend által igényelt szabadság, amit „a városi levegő szabaddá tesz" elve fejez ki, a város területére vonatkozóan megtöri az emberek feletti uralom10 Elsősorban: a történetírás hagyományai, a középkori város kutatásának tárgyi problémái és kérdésfelevései. Vö. DlLCHER 2003., valamint DILCHER 2004/a 11 Vö. mindenekelőtt Otto Gerhard Oexle tanulmánygyűjteménye: OEXLE 1996. 12 Önálló szövegként kiadva WEBER 1999. 13 Elsőként WEBER 1922; tankönyvként kiadva WEBER 1972. 14 Lásd a 8. jegyzetet!