Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

MŰHELY - Szívós Erika: „Az európai város komparatív szemszögből." Beszámoló a VII. Nemzetközi Várostörténeti Konferenciáról. (Athén-Pireusz, 2004. október 27-30.)

szőtt abban, hogy a földközi-tengeri régió, kivált annak keleti fele minden eddiginél hangsúlyosabban képviseltette magát a konferencián. Az egyik főszekció a keleti mediterrán városok összehasonlítását tűzte ki céljául, az infrastmktúrára, a várostervezésre és a városigazgatásra koncentrálva. Az alcím jelezte, hogy a keleti Mediterráncumot Görögországgal, az Oszmán Birodalommal és a Balkánnal azonosítják. A tizenkét előadó többsége török és görög volt, kisebb részük pedig szerb, olasz és bolgár. Szintén nagyrészt mediterrán vonatkozásai voltak Az ókori város európai szemszögből: az ókori varosok élelmezése című szekciónak. Délkelet-Európa városfejlődési sajátosságaira koncentrált a Tervezés és városi átalakulás a Balkánon a 19-20. században c. blokk is. Mint az imént említett címek is mutatják, a földrajzi régió mint keret - kimondva vagy kimondatlanul - gyakran játszott meghatározó szerepet a szekciók témáinak körvonalazásakor. Talán annak felismeréséről van szó, hogy még egy olyan, hagyományosan komparatív tudományágban is, mint amilyen a várostörténet, az összehasonlításnak megvannak a maga korlátai; az az elv, hogy bizonyos témákról bizonyos kontextusban érdemes beszélni, a szekciók vezetőit és az azokban részt venni szándékozókat egyaránt orientálta. Régiók és problémakörök, úgy tűnt, olykor rejtettebb módon is összefügghettek egymással. Senki sem deklarálta ugyan, de a „koraújkor" kizárólag nyugat- és északnyugat-európai előadók hívószava volt, amikor pl. az 1400 és 1800 közötti városi bűnüldözésről, polgárjogokról, avagy kereskedelem és fogyasztás kérdéseiről esett szó. A várostörténeti konferenciák történetében nem először a tenger volt az egyik lehetséges közös nevező, amely összehozta a távoli régiók képviselőit, jelesül a Földközi-tenger nemzeteit és az atlantiakat. Több olyan szekció is akadt, amely a kikötővárosokra koncentrált, a kereskedelem, a migráció vagy sajátos kikötői-hajózási-kereskcdclmi intézmények, szervezetek kérdéseit taglalva. Bizonyos témák esetében ugyanakkor kifejezetten jól működött a régiókon, sőt kontinenseken átnyúló összehasonlítás. A városok önmeghatározása, a városimázs és ezzel összefüggésben a városok turisztikai értékének, „eladhatóságának" kérdésköre, úgy tűnt, minden szakembert izgat manapság, származzon Európa bármely részéből vagy akár az Atlanti-óceánon túlról. E témák aktualitását jelzi, hogy a történészek mellett az idevágó szekciókban feltűnő számban vettek részt építészek és várostervezők. A szekciók címét eleve úgy fogalmazták meg, hogy Európán kívüliek is beleférjenek (pl. Városimázs és a városról alkotott kép Európában és Európán kívül a 20. században; Identitáspolitika és a nagyvárosi régió születése: európai és észak-amerikai nézőpontok.) Kifejezetten a különböző szakmákból érkezők párbeszéde voltjellemző olyankor is, amikor a városok építészeti örökségéről volt szó, illetve arról, hogy milyen értékek, elvek játszottak és játszanak ma szerepet az építészeti örökséggel kapcsolatos városi, ill. állami politikában. A történészek mellett műszaki egyetemeken oktató várostervezők, építészek, műemlékvédelmi szakemberek, muzeológusok adtak itt egymásnak találkozót, sőt, a Megőrzés és a kulturális örökség kérdése az európai városok történelmi