Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

MŰHELY - Szívós Erika: „Az európai város komparatív szemszögből." Beszámoló a VII. Nemzetközi Várostörténeti Konferenciáról. (Athén-Pireusz, 2004. október 27-30.)

központjaiban c. szekcióban az építészek és földrajzosok alkották a többséget. (Maga a téma egyébként nem először jelenik meg önálló blokként: már az 1998-as velencei EAUH-konferencia is külön szekciót szentelt a mai városok műemlékvédelmi politikájának és gyakorlatának.) A várostörténet-írásban klasszikusnak számító terület a társadalmi konfliktusok és a szociálpolitika témaköre, amely e konferencián is ennek megfelelő súllyal szerepelt. Ugyanakkor éppen ez a téma jelentette az egyik lehetséges kapcsolódási pontot a jelenkori problémák iránt érdeklődő városszociológusok és antropológusok számára. A városi infrastruktúra, a környezetpolitika, a zöld terek kérdése úgyszintén olyan terepnek bizonyult, ahol a napjainkban aktuális kérdések megválaszolásában segíthet a történeti gyökerek, előzmények feltárása. A Zöld terek a városokban 1918 után c. konferencianyitó szekció rávilágított arra is, hogy a városi kömyczetalakítás korántsem a 20. század végén került politikai és ideológiai viták kereszttüzébe, hanem már a század első felében is ilyenfajta jelentőséggel bírt. Városi politika, infrastruktúra és köztisztaság összefüggéseit egyébként több más szekció is tárgyalta. Kiemelt szerepet kapott a társadalmi térhasználat, illetve a társadalmi rétegek térbeli elhelyezkedése, így pl. a városi elitek és lakóhelyük vizsgálata. A történetírás mai áramlataival összhangban úgyszintén sok szó esett a 19. századi Nyugat- és Kelet-Európa városainak mindennapi életéről. E fogalom tágassága ugyanakkor szinte szükségszerűen vezetett oda, hogy egy olyan szekcióban, mint pl. A modernitás története másképp: mindennapi élet a 19. századi városokban az egyes előadások nemigen kapcsolódtak egymáshoz. Érdekes, hogy a szorosabban vett kultúr-, illetve művelődéstörténetet az athéni konferencián viszonylag kis számú előadó képviselte (talán azért, mert a két évvel korábbi, Hatalom, tudás és társadalom a városban címet viselő cdinburgh-i konferencián éppen erre esett nagyobb hangsúly). Athénban a kultúrtörténész előadók egy része a nagyvárosok kulturális kisugárzásával, főként a 18. századi kisvárosokra tett hatásával foglalkozott, másik csoportjuk pedig a nagyvárost mint kreatív miliőt értelmezte. Noha ez utóbbi blokk időben a konferencia legvégére maradt - amikor is az érdeklődés már többnyire lanyhulni szokott -, és szakszekció lévén mindössze öt előadásból állt, mégis élénk reakciókat váltott ki a közönségből, hiszen az előadók a 18. századi Koppenhága, a 20. századi eleji Bécs vagy az 1989 utáni Berlin kapcsán valóban azokat a kérdéseket feszegették, amelyek a kultúrtörténet iránt érdeklődőket mindig is foglakoztatják: mitől válik egy város a tudományt és a művészeteket inspiráló szellemi központtá? Kimondottan hangsúlyosan szerepelt a 2004. évi konferencián a módszertan. Több szekció is valamilyen kutatási módszer vagy forrástípus köré szerveződött, pl. az, amely a Városi emlékezet: a szóbeli tanúságtétel szerepe címet viselte, valamint egy másik, kifejezetten kataszterekkel és kataszteri térképekkel foglalkozó blokk. Úgyszintén ide tartozik a várostörténet-írást összehasonlító szemszögből áttekintő előadás-sorozat, továbbá az a kerekasztal, amelyen a résztvevők a várostörténet-oktatás saját hazájukbeli helyzetét ismertették (ezen előadások szövegei Richard Rodger szer-