Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

fel ezer rénes forintot, és ezért a németi részen levő két kocsmát elzálogosították (fele már régebben Erőssnél volt zálogban).

63 Korábban (1713 őszén) a fiskustól megkapott 4 szatmári kocsmát már elzálogosítottak a két egymást váltó főbírónak és több tanácstagnak 9 ezer rénes forintért, mivel a város „mostani romlott sorsához képest" már ekkor nem tudták letenni a megváltás összegét.

64 A bonyolult összefonódásokat mutatja, hogy 1713-ban egy bizonyos Gückel kapitány, alighanem azonos azzal, akivel a város a kocsma fölött pereskedett, kérte a tanácstól 10 ezer forint adósságának megadását.

65 A város tartalékai és kölcsönzési lehetőségei azonban 1714-re kimerültek, és ezzel együtt az ügy megoldása sem reményeik szerint alakult.

66 1714 augusztus 17-én megszületett a végső döntés a fiskalitások dolgában, az eredetileg szóba jött 20 ezer, illetve Németivel együtt 25 ezer Ft helyett végül is több mint 32 ezer forintra rúgott az összeg.

67 Az okokról egy korábbi, elkallódott levelükben írtak, így csak sejteni lehet, hogy esetleg Károlyi Sándornak is köze volt a dologhoz. Mindössze fizetési halasztást sikerült elérniük, de közben 6%-os kamatot számoltak fel. A követek szabadkoztak, hogy „eleget futánk, s eléggé gyötrénk magunkat miatta", többet nem sikerült elérniük, a továbbiakban a város „industriájára" kell bízni a megoldást és a városnak „ily teher állapotjábul való kiverekedését".

68 Károlyi emberei korábban „már azzal kezdettek kérkedni itt Bécsben, hogy ha egyebet nem nyer is az úr, mégis több költséget causait a városnak, mert reájok verte ezen bonumoknak az árát 25 ezer forintig, és ebben is kedve telik, mert másként meg sem vehette volna, nincsen is annyi pénze, mert csak itt Bécsben adós circiter 22 ezer forintig úgymond".

69 Az ügy hátterc még nem kellőképpen tisztázott, nem tudjuk, Károlyi pontosan milyen jogcímen akarta megszerezni a szatmári fiskalitásokat, és mennyire volt komoly a 63 Uo. 1715/553. Erőssnek különben érdekes szerepe volt a történetben. A kamara embereként neki kellett összeírni a kincstári javakat. Károlyi klienseként bizalmas információkat szolgáltatott neki a városiak lépéseiről. Egy ideig pedig éppenséggel neki adta át Károlyi a kocsmát, hogy a városiakkal való konfliktust elkerülje. Ugyanakkor a tanáccsal is sikerült elhitetnie, hogy támogatja őket, és a Gückel-féle kocsma ügyében úgy tűnik, ténylegesen is segített. Szolgálatait a tanács 1713 őszén egy telekkel honorálta. KL F 20, nr. 8. Protocollum Magistratuale Cittis Szatthmár Anno 1704 usque 1724. Bejegyzés 1713. október 29-én. 64 A város adóslevele. KL F 20. 1713/397. 65 KL F 20. 1713/355. 66 Szatmárnémeti helyzete igencsak ingatag volt a 18. század elején. A kurucok több ezer forintot követeltek a várostól, és hogy bebiztosítsák magukat, a császári hadseregnek önként fizettek 4 ezer forintot. SZIRMAY 1809.

1. 184. A város bevételei 1715-ben mindössze 7400 forintra rúgtak. 67 1730. január 20-án elszámolás készült a királyi kamarával; a megváltott fiskalitás címén a két város 32 173 magyar forintot fizetett (ebből a németi fiskalitás 7106, a szatmári 25 066 forint volt), az eliberatióért 9600 forintot. CSERMÁK 1808. 68 Ladányi Ferenc és Váradi Mihály levele, Bécs, 1714. augusztus 18. KL F 20. 1714/486. Ebben a levélben a követek is jelezték, hogy a fiskalitások és dézsmák megváltásáért 32 173 forintot kell fizetni; az összegből nem engedtek, csak a fizetési határidőket illetően sikerült engedményt elérni, de közben 6%-os kamatot kell fizetni. 69 Váradi Mihály levele, Bécs, 1713. március 18.KLF20. 1713/429. Kovács Ágnes kutatásai mutatják, hogy Károlyi 1712-ben mintegy 26 000 forintot kölcsönzött a bécsi és pozsonyi tartózkodás költségeire. KOVÁCS 1988.204-208. p.