Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején
szándéka. Bizonyos adatok arra mutatnak, hogy Károlyi volt korábban a királyi jószágok haszonbérlője Szatmáron, ez is fokozta tehát ellenérdekeltségét. 71 Kétségtelen azonban, hogy Károlyi birtokszerző politikájának egyik kedvelt eszköze volt a kölcsönpénzből való birtokvásárlás, majd erre királyi adomány szerzése. Adósságai egyre halmozódtak, mivel mindig újabb adóssággal igyekezett a réseket betömni, míg később, a '30-as évekre súlyos anyagi gondjai lettek. 72 1714-re tehát a város és a követek helyzete is nehezebbé vált. Erdődy, az új bécsi követ írta: „de csak úgy látom, aki ide jő, jó elére megvastagítsa az orcáját, hacsak teli nincsen mindenfelől a zsebje itt". 73 Egyre több elutasítással találkozott, a főhadbiztosság egy hivatalnokához egy hétig minden nap eljárogatott, amíg az aztán világosan meg nem mondta, hogy nem foglalkozik az ügyükkel. Az udvari kamara elnökéhez sem jutott be, annak „komordinerje" adott újabb időpontot, végül felkészült, hogy írásban fogja beadni kérését. Erdődy tanácstalan volt: „politicáját ki nem tanulhattam, mert nincsen az tehetségünkben, ami kívántatnék, más követek is, kiknek itten agentiájok vagyon, mind így panaszkodnak". 74 A pozsonyi követnek, Ladányinak lassan rögeszméjévé vált a „diseretio". Amikor a diétális taxával kezdték szorongatni a városokat, Ladányi gyanakodni kezdett, hogy „talám ott is valami kézkenőt várnának, mely tőlem absolute nem telhetik", és ismét sürgeti a pénzt, mert „különben nem boldogulhatunk". 75 Majtényi jogügyigazgató bekérte a város kiváltságlevelét, de közben beteg lett, így ő többször is kénytelen volt felkeresni, de mint írta: „meguntam már alá s fel hordozni, azt vélik, hogy valami diseretio vagyon a mentém alatt, mert azt látom, megvárnak". A directornak pedig kell adni, és „Szunyogh uram is reám szokott, még újabban discretizáltatni kívánná magát", 76 pedig nekik már a saját költségeikre is alig van pénzük. 1715 januárban ismét szorongatták a fiskalitások ára iránt, de Ladányi csak kérni tudta, „legyenek reflexióval, mert szegények vagyunk". 77 Közben az újrakezdődő országgyűlésen személyesen konfrontálódtak Károlyival. Idáig csak hírekből hallottak egymás húzásairól és igyekeztek ezeket semlegesíteni. Váradi 1713 tavaszán írta: „Ez ideig én eléggé militáltam az adversarius ellen" és elérte, hogy az „urak" inkább őket támogatják. Károlyiról különben nem volt túl jó véleménye: „inkább hiszem, hogy abban többet vigyáz az maga commodumára, mint az nemes vár70 Egy adat szerint a város határán levő fiskalitásokra Károlyi a rokon Drágffy, Dóczi és Sennyei családok után támaszt jogcímet. A város ezzel kapcsolatban azt írta Meskó Jakabnak, pártfogójuknak az ügyben, hogy ők iratokkal, többek között Lipót császár oklevelével bizonyították, hogy ezek több száz éven kersztül a fiskus kezén voltak. A városi követek levele Meskó Jakabnak, 1713. március 7. KL F 20. 1713/357. 71 BAGOSSY 233. p. 72 Lásd KOVÁCS 1988. 73 Erdődi András levele, Bécs, 1715. január 9. KL F 20. 1715/598. 74 Uo. Erdődi András levele, Bécs, 1715. január 19. 75 Uo. Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. február 28. 76 Uo. Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. március 7. 77 Uo. 1715.január 6.
