Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bariska István: Nyugat-magyarországi szabad királyi városok a 17. századi rendi hierarchiában. Különös tekintettel az egykori Habsburg zálogvárosokra

5. A visszacsatolás és a szabad királyi várossá emelés idején szembesültek ugyanakkor a kereskedelmi szabadság ügyével is. A visszacsatolás idején a volt Habsburg zálogvárosok egyszeriben vámbelföldiek lettek. A vámmentesség mindenfajta formáját külön szabadalmakban nyújtotta az uralkodó. Nem része volt a szabad királyi városi státusznak, hanem eseti következménye. Annak a szövetségnek, amely az uralkodó és a városok között állt fenn, amelyet azonban az alulról és felől egyszerre zárni akaró, a Habsburg uralkodók jogait korlátozni akaró rendiség mindenképpen meg akart akadályozni, így az a már említett, 17. századi törvényeken keresztül. Kőszeg példának okáért elvárta volna, hogy a félharmincad fizetése alól mentességet kapjon. Olyan pozitív diszkriminációt követelt, amely még Sopront sem illette meg. Azt a Sopront, amelynek szabadalmait Kőszeg Pozsony mellett mindig is elérendő ideaként emlegette.

23 Kőszeg és Kismarton területi, gazdasági és önkormányzati autonómiája már lényegében készen állt, amikor eme nagy változással kellett szembe néznie. A területi autonómia feltételei, így a város határai Kismarton esetében később alakultak ki, mint Kőszegen. A gazdasági autonómia (adó- és vámmentesség, vásártartási jogok stb.) viszont kifejezetten az uralkodói kiváltságrendszerhez volt kötve. Mindez azonban a zálogkorszak idején a tartományi rendek erős kontrollja alá került. Amikor megtörtént a visszacsatolás, amikor megindult a szabad királyi státusz becikkelyezésének folyamata, akkor azzal számolni kellett, hogy a gazdasági autonómia a magyar rendi érdekérvényesítés nyomása alá került. így szóba sem kerülhetett az, hogy a vámbelföldivé vált Kőszeg ne viselje azokat a terheket, mint a többi szabad királyi város. Akár a félharmincad befizetésének kötelezettségéről, akár más kereskedelmi megkötésről volt szó. 6. Mind Kőszeg, mind Kismarton szembekerült a Nyugat-Magyarországon birtokos főrendekkel. Kismartont gr. Esterházy László, Kőszeget pedig gr. Nádsady Ferenc és Széchy Dénes akarta felvásárolni. Amikor Kismarton 1648. október 26-án kézhez vette III. Ferdinánd oklevelét, nemhogy befejeződött volna az Esterházy gróffal folytatott vita, hanem inkább akkor bontakozott ki. Minden attól függött, hogy a városok miként tudtak megfelelni az udvar elvárásainak. A városok kétféle formában tudták érvényesíteni az érdekeiket: az udvar által kiküldött biztosokon, valamint a rendi főméltóságokon (nádor, országbíró) keresztül. Minthogy a két város Alsó-Ausztriában kamarai városnak számított, jó kapcsolatai voltak a bécsi hatóságokkal. Természetesen a magyar királyi központi szervek közvetítését is rendszeresen igénybe vették. Az átmeneti időszakban szabályos eljárási vákuumba kerültek, amelyben Bécs befolyása már nem, 23 VaML. KFL Acta Miscellanea, Kőszeg, 1629. aug. 23. Supplication an Commissarien.