Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bariska István: Nyugat-magyarországi szabad királyi városok a 17. századi rendi hierarchiában. Különös tekintettel az egykori Habsburg zálogvárosokra
Pozsony meg nem érvényesült. Tekintettel arra, hogy a főrendek egyértelműen kifejezték a „kivásárlási szándékukat", nem maradt más, mint az önmegváltás, az önkivásárlás. Könnyű lenne azt mondani, hogy a magyar rendi hierarchiába való bekerülés voltaképpen az uralkodó és a rendek közti küzdelem eredménye volt. Nevezetesen az uralkodói akaratnyilvánítás erősebb volt, mind a főrendeké, sőt a vármegyei közrendeké. Pedig nem erről volt szó. Feltűnő volt, hogy a 17. században három bortermelő város (Kismarton, Kőszeg, Ruszt) jutott szabad királyi városi státuszhoz. Azaz már az érdekérvényesítő városi deputáció is rájött arra, hogy az udvarral kötendő szövetség pénzbe kerül. Hovatovább nem is lehet másképpen bekerülni a rendi hierarchiába. Az egyik kőszegi szenátor 1648-ban már többedszer járt Prágába, hogy elintézhesse a város folyamodványait. Az egyik ilyen lehetetlenül kiszolgáltatott helyzetben azt írta a városnak: „.. .hierzu nichts als gelt vennoten". 24 Ez forduló volt az érdekérvényesítésben. Az a felismerés, hogy itt csak a pénz számít, végre cselekvésre késztette a várost. Közvetítők (gr. Pálffy Pál, Vitnyédi István stb.) nélkül nem ment. Sőt, ők maguk szabták meg az árakat is. Lehetett ugyan alkudni, de volt veszélye is ennek az eljárásnak, hiszen mind Esterházy László, mind Nádasdy Ferenc ill. Széchy Dénes közölték, hogy hajlandók letenni a megváltás összegét. Az volt a döntő azonban, hogy III. Ferdinánd ellenállt. Pálffy gróf ugyan kemény alkuba kényszeríttette a várost, amikor a nyugat-magyarországi főrendek ígéreteivel állította szembe. Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy az udvar meg akarta őrizni a két várost mint királyi tulajdont: „belangcnt die Reincorporation der Statt zu dem Königreich Hungarn, wollen Ihr May(estät) in keinen Zweifel mehr ziehen, sondern steuff und fest halten, das Jus Privatum aber (das ist das Aigcnthumb) haben Sie für sich behalten". 25 III. Ferdinánd Kőszeg visszacsatolását ugyan már nem ellenezte - még az alsó-ausztriai rendek kemény tiltakozása ellenére sem -, de a várost mint királyi tulajdont nem kívánta átengedni. Ez azt jelentette, hogy III. Ferdinánd ekkor már elhatározta, hogy az egykori zálogvárosokat nem engedi át a magyarországi főrendeknek. A város és a főrendek közti konfliktusban így cső lépésben az udvar segített. Ha Kismarton vagy Kőszeg nem lett volna képes arra, hogy önmagát megváltsa, akkor az uralkodói állásfoglalás kevés lett volna. Kismarton 16 000 rajnai aranyforintot fizetett készpénzben, továbbá 9 000 aranyforint értékű bort szállított az udvarba. 26 Kőszegnek 25 000 rajnai aranyforinttal, továbbá 3 900 aranyforint értékű borszállítmánnyal sikerült magát megváltani. A szabad királyi városi rang tehát összesen 28 900 rajnai aranyforintba került. 27 A két város a bortermelés nélkül soha nem tudta volna magát megváltani. 24 Uo. Kőszeg, 1648. máj. 25. Nováky János kőszegi szenátor üzenete Prágából. 25 Uo. Protocollum der Stadt Güns. Kőszeg, 1648. aug. 13. 49. p. 26 HANS PETER ZELFEL: Landeshauptstadt Eisenstadt. In: Die Städte des Burgenlandcs. Österreichisches Städtebuch. Szerk.: ERNŐ DEÁK. Wien, 1996. 65. p. 27 VaML KFL Protocollum der Stadt Güns. Kőszeg, 1648. dec. 1. 91. p.
