Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

kezesként fogva tartották. Csak a negyedik ilyen jellegű oklevél, amelyben a steinakircheni bíró Gilig Zehentner törvényes születését bizonyítja, vonatkozik egy kereskedőre. A kereskedők voltak a másik foglalkozási csoport, akiknek a felvételéről gyakran tudósítanak a városi könyvek, bár foglalkozásukra, vagyonosságukra legtöbbször más forrásokból kell adatokat keresni. A betelepülők származását még kevésbé lehet a polgárfelvételi adatok alapján szisztematikusan nyomon követni, mint foglalkozásukat. Az imént idézett négy levél keltezési helye nagyjából körülrajzolja azt a kört, ahonnan a betelepülők többsége érkezett. Ahol a városi könyvek adatai településneveket egyáltalán említenek (ez nem több mint minden ötödik-hatodik esetben), ott legtöbbször még közelebbi helyekről: Sopron hét jobbágyfalujából, a történeti Sopron megyéből (Szentmargitbányáról, Fraknóból, Répcekethelyről, Csepregből), ritkábban Vas megyéből (pl. Sárvárról) vagy Alsó-Ausztriából települtek Sopronba. Amennyire a töredékes adatokból következtethetünk, Sopron népesség-utánpótlását a 15. század végén és a 16. század első harmadában mindenekelőtt saját jobbágyközségei biztosították. Az innen a városba költözők ugyanúgy megkapták az egy év adókedvezményt mint a távolabbról érkezők,

66 ráadásul a város mint földesúr könnyebben engedett el egy jobbágyot, akiről tudta, hogy továbbra is saját adófizetői közé fog tartozni. A város kb. 60 km-es körzeténél távolabbról az áttekintett anyagban csak a már említett Jacob Siebenburger (alias Behem) és az 1528-ban feljegyzett Niclas Schmid von Nürnberg származott. Az új polgárok integrációjának vizsgálatakor a kibocsátó mellett a befogadó közösség földrajzi dimenzióit is érdemes vizsgálat alá venni, tehát azt, hogy hol telepedtek meg a városban az újonnan érkezők. A legteljesebb közvetlen információval az 1530. március 20-án egyszerre polgáresküt tett 17 személyről rendelkezünk, akik neve mellé nem a foglalkozást vagy a származást, hanem soproni lakóhelyüket jegyezték fel. Feltételezem, hogy itt a tanácsnak egy olyan intézkedéséről volt szó, amelynek értelmében a már megtelepedettek jogállását igyekeztek tisztázni. Eszerint a 17 új polgárból csak ketten rendelkeztek belvárosi házzal, egy férfi bérlőként élt, míg 14-en a külváros különböző pontjain találták meg lakhelyüket. Az egész idevágó forrásanyagban egyedülálló módon a polgárjogot felvettek között egy özvegyasszony, „Quirein Lang gelassen wittib" is szerepelt, aki a Pócsi utcában lakott.

67 Találunk természetesen arra is példát jelen mintánkban elsősorban az 1470-es és 80-as évekből származó adatok között, hogy az újdonsült polgárok rögtön egy kedvező fekvésű belvárosi ház megvásárlásával kezdték soproni életüket, mint például a Czemper fivérek a Szt. György u. 3. alatt vagy Alföldy Bálint a Templom u. 2. és 4. házakban. A leggyakoribb mégis az volt, hogy először egy külvárosi vagy szerényebb belvárosi ingatlanra tettek szert, és csak keveseknek sikerült életük végére a Fő tér közelében megtelepedni. Az összes, a 66 Burgerbuechl 199-209. p. 67 Burgerbuechl 84. p.