Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
városi könyvekben szereplő új polgár lakóhelyének azonosítása azonban kívül esik a jelen tanulmány keretein. Végezetül vessünk egy pillantást az 1535 és 1541 közötti polgárfelvételi adatokra, azaz az újonnan beindított polgárfelvételi könyvek első hat évének bejegyzéseire. 6 Ezek az adatok, a könyvvezetés kezdeti következetlenségei ellenére is alkalmasak arra, hogy összegezzük a Sopronnal kapcsolatban fentebb elmondottakat, és felhívjuk a figyelmet az általuk előrevetített későbbi tendenciákra. A jelzett időszakban egyenetlen eloszlásban (az új polgárok száma évenként 1 és 9 között ingadozott) összesen 24 személy felvételével kapcsolatban jegyeztek be adatokat. Minden esetben megtaláljuk az évi fejléc alatt az illető nevét és a polgárfelvétel napját - ez utóbbira, mint fentebb láthattuk, az egy évi adómentesség pontos megállapításához volt szükség. A felvételekre legtöbbször (1537 és 39 között kizárólag) pénteki napokon került sor, a második leggyakoribb a hétfő volt, míg a szerdai nap mindössze háromszor, a többi nap pedig egyáltalán nem fordult elő. A felvételi taksa befizetését mindössze egyszer rögzítették, és a polgáreskü letételét is csak négy esetben jegyezték le, a „seinen aidt gethon" szófordulattal. Szintén mindenkire vonatkozott, de csak 8 személynél foglalták írásba, hogy a polgárfelvételtől számítva legalább három évig helyben kellett lakniuk. Ellenkező esetben 50 forintos, egy átlagos polgár adójának akár 20-30-szorosát is kitevő, tehát igen jelentősnek számító bírság megfizetésére kötelezték őket, vagy javaikat foglalták le zálogul. Erre azért volt szükség, mert az egyévi adómentesség, a költözködéskor magukkal szállított javak vámmentességével összekapcsolva könnyen a gyors továbbállásra, a közösségnek jelentős károkat okozó ügyeskedésekre csábíthatott volna. Erre a tényre hívják fel a figyelmet a kötet legvégén található általános megjegyzések is. Elbocsátó levél meglétére egy zárányi és egy mödlingi beköltözőnél hivatkoztak. Az új polgárok foglalkozását 14 esetben jegyzetek be, ebből 13 kézműves és egy kalmár volt - az arányok tehát még erősebben a mesteremberek javára tolódtak el, mint korábban. A legelső bejegyzett új polgár Soós Ferenc nemes volt, akinek reverzálist (verschrei bung) is kellett adnia a közterhek viseléséről. A származási helyet hat személynél közlik. A három nyugat-magyarországi (Ruszt, Zárány, Szakony) és két alsó-ausztriai helység (Mödling, Krems) mellett figyelmet érdemel, hogy Antoni Zingiesser Milánóból költözött Sopronba. Peter Mullner esetében magyar nemzetiségét is bejegyezték, de nevük alapján (Soós, Kopasz, Lencsés, Nagy, Kalmár) további öt beköltözőről is bizton állíthatjuk, hogy magyarok voltak. Lehet, hogy itt a török elől menekülő népesség első hullámának lecsapódását figyelhetjük meg? Néhány személyes adatot viszont, bár a polgárjog megszerzése szempontjából jelentőségük lett volna, nem tartalmaznak a polgárkönyvek korai feljegyzései. Ilyen a családi állapot vagy a megházasodás kötelezettségére való utalás, illetve a polgárleány vagy -özvegy feleségül vételének ténye. Nem rögzítették az ingatlan birtoklását vagy annak hiányát, és a kezesek nevét és jogállását is csak 1552 után tüntették fel. 68 HÁziII/2. 288-291. p.vö. 17. jz.
