Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig

4. ) És ami cbböl adódik: a városi ingatlanok, és azok nyilvántartása, a telekkönyv felett sem a városok rendelkeztek, hanem a kamarai adminisztráció, ami egyúttal jelentős bevételi forrástól fosztotta meg a városokat. 2 5. ) A városi jövedelmek szinte teljes elvonása, csak a kamarai adminisztráció által esetenként és időszakosan átengedett csekély jövedelmekkel gazdálkodhattak.

23 6. ) Nem volt a városoknak semmilyen vám- és harmincad-mentessége, ez akadályozta a tőkeerős polgárság kialakulását, és komoly hátrányt jelentett az ilyen kiváltságokkal rendelkező szabad királyi városokhoz képest.

24 7. ) Az igen súlyos katonai és kamarai adóterhek, közöttük az egyik legsúlyosabb, a beszállásolás, majd később a fogyasztási adó (accisa) alóli mentesség hiánya.

25 De nézzük meg a kérdést a másik oldalról is: vajon milyen szándékok vezethették a bécsi Udvari Kamarát és a Budai Kamarai Adminisztrációt egy olyan korban, amikor már széleskörűen terjedni kezdenek a modernebb, ún. kameralista gazdaságpolitika alapjai, amelynek szerves része volt a városok fejlesztése is. Vajon igaz-e, hogy a kamara csak gátolta a városok önállósági törekvéseit és ezáltal fejlődésüket? Érdemes bemutatnunk, hogy a testvérvárosok már idézett, 1687. decemberi beadványaira Werlein kamarai felügyelő hogyan is reagált.

26 Werlein előterjesztésében összesen 18 pontban foglalkozott a városok ügyével. Ezek közül csak a legfontosabbakat vesszük számba: szerinte a városok felsőségének kérdését már rendezték (azaz az Udvari Kamara fennhatósága alatt maradnak) és ezzel a polgárság kiemelése a katonai jurisdictio alól megtörtént. Ami birtokoknak és falvaknak a városok részére történő átengedését illeti, egyetért a legelők és a szőlők átadásával, de határozottan ellenzi falvak és erdők átengedését, mivel szerinte a polgárok inkább foglalkozzanak saját házaik és szőleik újjáépítésével. Ami a büntetőbíráskodás iránti kérelmet illeti, úgy véli, hogy ezt átengedhetik a városoknak, de mivel a polgárok, jogi szakértelem hiányában, ezen ügyekben nem tudnak a legnagyobb körültekintéssel eljárni, ezért mindig a kamarai adminisztráció elé kell terjeszteni jóváhagyásra az ügyeket. Werlein kitér a városi házak után fizetendő taxa kérdésére is. Szerinte ez egy igen bonyolult probléma: „Buda visszafoglalása óta sokat tanácskoztak és írtak ez ügyben pro és kontra", de mindeddig nem született végleges rendelkezés. Véleménye szerint az nem helyes, hogy aki előbb jön, az jobb házat és telket választ magának, mint a későbbiek, akiknek már csak a közepes, és végül csak a rossz minőségűek jutnak, de mindegyik új hosszas küzdelem után csak 1698-ban sikerült elérnie I. Lipótnál a város határait kijelölő „Burgfriedsdiplom" kibocsátását. OPLL 1985. 20-23. p. 22 TÓTH 1961.224-225. p. 23 GÁRDONYI 1916. 585-587. p.; KOVÁCS 1937. 370-371. p. 24 NAGY I. 1956. 54. p. A kora újkortól kezdve a szabad királyi városok harmincad-mentessége már erősen korlátozott módon érvényesült - erre ld. NÉMETH 2004. 2. köt. 95-113. p. és H. NÉMETH ISTVÁN tanulmányát ugyanezen kötetben -, azonban még ez a korlátozott mentesség is jelentett némi kereskedelmi előnyt. 25 TÓTH 1961. 223., 225. p. 26 „ Unmaßgeblich- gehorsammes Gutachten über die von der Bürgerschafft zu Ofen und Pest eingerichte Puncta ihr Privilégia und anders betreffend" MOL E 279 2. es. fol. 21-26.