Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig
rendek előtt a Habsburg-uralkodó sikerét. A tárgyalások során azonban, talán éppen az ott megjelent többi szabad királyi városok követei, felvilágosították a küldötteket, hogy lényegében milyen jogállása van, helyesebben volt az ország fővárosának Budának és az egyik legfontosabb szabad királyi városnak, Pestnek a török hódítás előtt. A felbátorodott követek 1687 decemberében természetesen azonnal az Udvari Kamarához fordultak. Felterjesztésükben kifogásolták városaik rossz állapotát („schlechten Zustandt unserer Stett"), kérték, hogy az uralkodó gyakoroljon velük kegyet és adassa át a városi jövedelmeket, így biztosítson városi földbirtokot, erdőt, telekkönyvet, vámszedési jogot, egyúttal az adók elengedéséért is folyamodtak. A régi privilégiumok és szabadságok visszaadását azért is tartották indokoltnak, mert így a szegény polgárságra, amely éppen, hogy építeni tudja házait, nem kell kiróni a városi terheket. Hozzátették, hogy a polgárokat adómentesség és földosztás ígéretével bírták rá az ideköltözésre, de a nagy adóterhek miatt el fognak űzetni. Ez a folyamodvány nyilvánvalóan legfeljebb csak mosolyt csalhatott az Udvari Kamara tanácsosainak az arcára. A központi pénzügyigazgatás a visszafoglaló háborúk kellős közepén, a katonai szempontból is kulcsfontosságú városok közvetlen kamarai felügyeletét nem engedhette ki kezéből. Jellemző módon a beadványt válaszra sem méltatták, csupán visszaküldték Werlein budai kamarai felügyelőnek. Mégis, ez az első kísérlet alapvető fontosságúnak bizonyult a két város életében: ekkor tudták meg, valójában milyen jogállás illeti meg őket. Nem véletlen, hogy már öntudatosan használja is a két város a szabad királyi városi, sőt Buda még a metropolitan azaz a fővárosi címet. Az is szinte emblcmatikus, hogy Buda város 1687. évi országgyűlési küldöttei között már ott találjuk a később többször is polgármesteri hivatalt betöltő és a privilégium-levél visszaszerzésében tevékenyen résztvevő Bösinger Ferenc Ignác patikust. 10 Vajon mire számíthattak a gyökértelen, főként német ajkú és szinte teljesen tájékozatlan telepesek 1 '? A két város középkori kiváltságait bizonyító oklevelek a városok 9 Buda és Pest küldötteinek kérvénye az Udvari Kamarához, s. d. [1687. december 13. e.] MOL E 280 3. es. fol. 285. 288. vö.: BONIS 1975. 159. p. Ld. még: Buda és Pest küldötteinek {„Deputierte der Stedt Ofen und Pesst") kérvénye az Udvari Kamara elnökéhez, Wolfgang Andreas Orsini-hez (itt: „Andreas von Ursin und Rosenberg"). Kérvényükben előadták, hogy őket, mint Buda főváros (!) és Pest követeit meghívták a pozsonyi királykoronázó országgyűlésre, de nem csupán azért érkeztek, hogy alázatosan leróják kötelező tiszteletüket az uralkodó előtt, és jelen legyenek a koronázáson, hanem hogy városaik ügyeiben kérvényeket is benyújtsanak. Kérik az Udvari Kamara elnökét, hogy támogassa ügyeik rendezését, uo. fol. 286-287. Ld. még egy hasonló tartalmú felirat ismertetését 1687 végéről: NAGY I. 1956. 36-37. p. 10 Bösingerre ld. ÁLDÁSY 1906.; PÁSZTOR 1936. 184-188. p.; KOVÁCS 1941. 5-7. p.; és legújabban ld. még:TuzA 1998.25-27. p. 11 A „gyökértelen" kitétel elsősorban a német területről érkezőket illeti, hiszen ők voltak többségben, azonban főként Pesten a beköltöző lakosság és a háztulajdonosok között viszonylag szép számmal akadt magyar ajkú. Közülük a nemesi öntudat képviselői, pl. a beköltöző Pest vármegye hivatalnokai, nyilván tisztában voltak az ország hagyományos Werbőczyanus jogfelfogásával. (Említhetjük a jogvégzett Dalmady Sándor jász-kun alkapitányt, aki 1688-ban már a pesti tanácsosok között szerepel, és rövid ideig, haláláig helyettes bíróként is működik.) DÜMMERTH 1968. 45-53. 201. p., TÓTH 1959. 107. p.
