Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig

visszafoglalásakor, vagy még korábban megsemmisültek, és sokáig nem is volt remény arra, hogy valaha előkerülnek. Számíthattak azonban a magyar rendi jogfelfogásra, hagyományokra, ugyanis a rendekben élénken élt Buda kiváltságos szerepének emléke. Jogi szempontból is létezett kontinuitás, ez nem volt más, mint a tárnoki jog. Buda és Pest ugyanis a középkor végén az ún. tárnoki városok közé tartozott, azaz fellebbezett peres ügyeiket a tárnokmester ítélőszéke előtt tárgyalták, ahol a tárnokmester polgári bírótársakkal ítélkezett. A késő középkorban, mint tudjuk, azok a várósok számítottak a legelőkelőbbnek, jogilag leginkább önállónak, amelyek ezen fórumhoz tartoztak.

13 Ezek közül is az első hely Budát illette, itt tartották a tárnoki szék üléseit, itt őrizték a tárnoki levéltárat, és a főrendek közül kikerülő tárnokmesternek vagy általában köznemesi származású helyettesének állandóan Budán kellett tartózkodnia. Pest csak a 15. század vége felé csatlakozhatott nyolcadikként a tárnoki városok szűk elitjéhez.

14 Török uralom alá kerülésük után továbbra is létezett a tárnoki szék, az első hely Kassát illette, a tárnoki üléseket pedig Pozsonyban tartották.

15 A tárnoki városok 1602-ben I. Rudolffal megújíttatták a tárnoki cikkelyeket is. Ebben ugyan megemlítik, hogy Buda és Pest török kézre került, de továbbra is Budát tekintik a tárnoki szék székhelyének, itt kell őrizni a tárnoki szék jegyzőkönyvét, illetve a tárnokmesternek vagy helyettesének is itt kell rezideálnia.

16 A többi megmaradt szabad királyi város tehát ismerte Buda és Pest kiemelkedő jogállását, és ami szintén fontos: a főrendek közé tartozó tárnokmester is, ekkor 12 Ld. az 1244. évi alapvető (pesti) privilégium sorsát, amely már Buda 1526. évi török elfoglalásakor veszett el és ezért kellett azt megerősítenie Szapolyai Jánosnak még 1526-ban vagy 1527-ben. Ez a megerősítés is elpusztult azonban az 1529. évi török foglaláskor. Tehát a középkori budai levéltárat még 1541 előtt két jelentősebb pusztítás érte. Vö.: PODHRADCZKY 1841. 15. p. 1. jegyz. valamint ld. Szapolyai János 1530. április l-jén 1531. január 8-án, valamint 1538. március 27-én kelt diplomáinak vonatkozó részeit: PODHRADCZKY 1841. 58., 72., 88. p. 13 Az ún. hét tárnoki szabad királyi város fogalma a 15. század közepétől állandósult: Buda, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Eperjes és Bártfa. IFJ. SZENTPÉTERY 1934. 566. p. Kubinyi szerint pedig lényegében csak ezek a városok számítottak szabad királyi városnak, a többi privilegizált város, mint a személynöki városok (pl. Lőcse, Székesfehérvár, Esztergom), valamint a bányavárosok, az erdélyi szász városok és Kolozsvár stb. a „királyi szabad város" kategóriájába tartoztak. KUBINYI 2000. 7. p.; KUBINYI 2003. 55. p. és ld. KUBINYI ANDRÁS tanulmányát ugyanezen kötetben. 14 IFJ. SZENTPÉTERY 1934. 566-567. p.; Buda és Pest helyzetére a tárnoki széken a későközépkorban ld. még uo. 542-545. p., KUBINYI 1975. 164-166. p. Buda első helyére a tárnoki széken ld. IFJ. SZENTPÉTERY 1934. 568-569. p. A Budai Jogkönyv 1500-as években bejegyzett, 442. §-a szerint Pestet a tárnoki széken csak a nyolcadik, azaz az utolsó hely illette meg. Buda város jogkönyve II. köt. 543. p. Kubinyi szerint a tárnoki jog 1484. évi kézirata a tárnoki városok felsorolásánál Pestet Buda után, a második helyen említi. KUBINYI 1975. 165. p. 15 VERES 1968. 12. p.; FELHŐ 1972. 157-158. p. 16 Ld. Az I. Rudolf által 1602. augusztus 13-i kelettel kiadott, a tárnoki jog cikkelyeit összefoglaló és megerősítő privilégiuma vonatkozó cikkelyeit: articulus No. 1-2., No. 7. A 31. articulus szerint Pozsony addig marad a tárnoki szék székhelye, amíg „divina ope Buda recuperabitur". Kiadva: VERES 1968. 83-96. p. idézett cikkelyek uo. 84., 89. p. A privilégium eredeti példánya ma Budapest Főváros Levéltárában található: IV. 1020. No. 1. Buda kiemelkedő szerepének törökkori fennmaradását segítette elő a budai jogkönyv széleskörű középkori elterjedtsége és a Királyi Magyarországon való kora újkori továbbélése. Ld. GÖNCZI KATALPN és BLAZOVICH LÁSZLÓ jelen kötetben található tanulmányait.