Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bariska István: Nyugat-magyarországi szabad királyi városok a 17. századi rendi hierarchiában. Különös tekintettel az egykori Habsburg zálogvárosokra

alkalmazása ismét meghonosodott.

17 Ez arra utal, hogy Kőszegnek és Kismartonnak újra kellett tanulni az együttélést a magyar rendi társadalommal. 4. A szabad királyi várossá emelésnek természetesen volt közjogi feltétele is. Nyilvánvaló, hogy csak a magyar rendi társadalmon belül lévő város lehetett a rendi országgyűlés tagja. Hogy ennek - mint fenn említettük - a két várost illetően speciális előtörténete van, az arra is módot ad, hogy innen közelítsük meg a szabad királyi városi státusz tartalmát. A Habsburg-zálogosítás magánjogi természetű volt. Ugyanakkor világos volt, hogy mindkét várost vissza kellett emelni a magyar rendi társadalomba. Ezt az 1647. évi 71. tc. értelmében hajtották végre.

18 Ezt nevezték visszakebelezésnek. Abban a pillanatban viszont, amikor erre sor került, azonnal érzékelhetővé vált, hogy néhány kérdés szinte sokkolta az érintetteket. Az egyik ilyen kérdés a ius gladii gyakorlásának ügye, a másik pedig éppen a. fellebbezésé volt. A fellebbezés intézménye ugyanis teljességgel másként nézett ki, mint a tárnoki szék esetében. Ismeretes, hogy a Habsburg zálogon lévő városok bírái 1568-1648 között csak akkor gyakorolhatták a vérbíróságot (Blutgericht), ha arra a bíróválasztás után megkapták a felhatalmazó levelet, az. ún. Acht- und Bannbrief-et. Ez volt a hivatali megerősítés (Confirmation). Ebből az alkalomból a városbírónak személyesen kellett megjelenni a felügyeletet ellátó Alsó-ausztriai Kormányszék és Kamara előtt. Ez közbülső kormányszerv volt, amely felhatalmazással bírt a civil- és büntetőjogi gyakorlat ellenőrzésére, így például arra, hogy az alá tartozó városok betartják-e az alanyi- és alaki jogi követelményeket. Ezt a magyar joggyakorlat nem ismerte. Ismerték a Habsburg örökös tartományok városai, ahol király bíráknak (königlicher Richter) hívták őket. Ismerték a morva városok is, ahol pedig tartományúri bíróként (landesfürstlicher Richter) emlegettek őket. Ezt a Habsburg zálogvárosokban úgy alkalmazták, hogy választott bírót bemutatták és feleskették a bécsi hatóságok előtt.

19 Az örökös tartományokban, valamint a cseh-morva városokban ez a városi autonómia megvonásához vezetett, a zálogjogon lévő városok esetében pedig a bírói hatáskör szoros ellenőrzéséhez. Amikor a nyugat-magyarországi zálogvárosok visszakerültek az anyaországhoz, nem volt tudomásuk egy fontos tényről. Arról nevezetesen, hogy a magyar kormányzati gyakorlat nem avatkozott be közvetlenül a városbírói hatáskör gyakorlásába. Azaz a városi autonómia szélesebb volt, mint Alsó-Ausztriában és Morvaországban. Ugyanakkor ezek a zálogvárosok azt is elismerték, hogy az Alsó-ausztriai Kormányszék és Kamara gyám17 BARISKA ISTVÁN: A szabad királyi várossá válás ára. In: Kőszeg 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Szerk.: Uö- SöPTEl IMRE. Kőszeg, 2000. 104. p. 18 III. Ferdinánd decretuma. 71. tc. CJH 1608-1657. i. m. 470-471. p. 19 ENST C. HELLBLING: Österrechische Verfassungs- und Verwaltungsgcschichte. Wien, 1956. 259., 261. p.