Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
„gelobt trew und gehorsam ze halten" kifejezés is. A felvételi eljárás terminus technicusa, a „burgerrecht aufgenomen" vagy a „stadtrecht aufgenomen" az eskü letételét jelentette, amelynek napját azért is volt fontos feljegyezni, mert ettől számított az egy éves kedvezményezett időszak. A dámmmal jelzett polgárfclvételi bejegyzések alapján úgy tűnik, hogy az év bármely napján sor kerülhetett az eskü letételére: Boldizsár, az öreg iskolamester például 1502 karácsonyán tette le a polgáresküt. 47 Az 1530-as bejegyzést leszámítva, amikor egy vasárnapi napon egyszerre 17 személy tett esküt, a korábbi, egyenként vagy kisebb csoportokban megörökített polgárfelvételeknél a legtöbbször a szerdai nap fordul elő - gyakrabban, mint a hét összes többi napja együttvéve. Valószínűleg a városi tanács ezen a napon tartotta üléseit. A második leggyakoribb nap a péntek volt. 48 A beköltözések idejére vonatkozó adatokból pedig - a szabályt erősítő kivételektől nem mentesen - az a tendencia rajzolódik ki, hogy a tavaszi és az őszi hónapokat tartották a legalkalmasabbnak a lakóhely-változtatásra. A fentiek kikötése mellett Sopronban is megkövetelték az egyszeri pénzbeli vagy természetbeni hozzájárulást, azaz a polgártaksát. A 15. század második felében - ellentétben a 16. század középső harmadától érvényes egységes szabályozással - nagy rugalmasságot tapasztalhatunk a városi vezetés részéről ennek a díjnak a kivetésében. A Bürgerbüchl egyik - sajnos datálatlan, talán 1485-ben keletkezett - rímes prózában írott bejegyzése ki is mondja, hogy „mindenkinek a maga állása szerint" kell adnia: „Vermerckt all die dagenn / die sich alhie zwsagenn /vnd meinen herren aufnemen /dieselben geben meinen herren / ein Jeder nach seinen statenn." 49 Ennek az elvnek a társadalmi vetületére az alábbiakban még visszatérek. Egy későbbi, szintén év nélküli bejegyzés - talán 1510 körűiről - már egységesebb eljárást tartalmaz: az új belépőknek egy forintot vagy egy szakállas puskát kellett adniuk, és ugyanezt ismétli meg az 1535-ös szabályozás is. 50 A beleszületés illetve a beházasodás a teljes jelenleg vizsgált időszakban mentességet, majd később kedvezményeket adott a felvételi feltételek teljesítése alól. Ebben is hasonlított egymáshoz a polgárjog és a kézműves céhbeli tagság. A fent felsorolt kötelezettségek és mentességek tehát a polgárok gyermekeire, továbbá a polgárleányokat vagy özvegyeket feleségül vevőkre nem vonatkoztak, illetve az ingatlanszerzést és a helyben lakást a családi kötelékeik biztosították. Ennek ellenére a polgárfelvételi taksát fizetők között egy új számszeríjjal tartozott „Hanns Kromer der die Lorencz Kromerin genomen hat" azaz egy kalmár, aki nyilván egy másik kalmár özvegyét vette 46 Gerichtsbuch, kézirat 388. p. 47 Burgerbuechl 61. p. 48 Az 1510-es években a Burgerbuechl bejegyzései kevésbé értékelhetők az eskütétel napja szempontjából, mert inkább a beköltözés napját adják meg, amikortól az egy év kedvezményt számították. 49 Burgerbuechl 213. p. A differenciált felvételi taksához vö.: ISENMANN: Bürgerrecht 214-216. p. és 233-236. p. 50 Uo. 82. p. ill. HÁZI TT/2. 290. p. Vö.: HÁZI: Polgárjog 272. p., a későbbi, magasabb összeget tartalmazó követelményekről is.
