Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Blazovich László: A budai jogkönyv és a magyarországi jogkönyvek

városok nyertek tőlük adományt. Ezzel mintegy elismerték korábban szerzett kiváltságaikat. Ez a tény nem kisebbíti azt, hogy Buda joga vezető szerepet játszott a középkori Magyarországon az egységes városi jog kialakításában. Mindamellett hangoztatjuk, hogy a szokásjogon belül a főszabályok érvényesülnek csak, azokat a helyi szokások, városi statútumok gyakran változtatják és árnyalják. Alább példával mutatjuk be e jelenséget. A fenti listát tekintve kevésbé lepődünk meg azon, hogy a szabad királyi, másképpen tárnoki városoknak a királyok budai jogot vagy az abban foglalt szabadságok egyikét adományozták. Az sem feltűnő: nem egy német lakosságú mezőváros részesült a kiváltságok valamelyikében, főképp a budai mintájú vásártartás privilégiumában. Számunkra fontosabb, hogy a nem német lakosságú királyi városok mint Zágráb és Szeged ugyancsak elnyerték a budai jogot. Sőt Újlak az egykor földesúri város éppen csak a király birtokába kerülvén szerezte meg a budai kiváltságokat. Debrecen pedig, amely 1404-ig, a Debreceni Dózsák kihalásáig földesúri város volt, Zsigmond királytól már 1405-ben olyan kiváltságot kapott, amelyet Buda város lakói élveztek. Fellebbezési fórumként a tárnokszéket jelölte ki számukra, onnan pedig a király személyesjelenlétének bíróságához fordulhattak. A budaiak kiváltságától való eltéréseket a király gondosan felsorolta.

54 Jóllehet Zsigmond király már 1410-ben elzálogosította, 141 l-ben pedig eladományozta a várost Lazarevics Istvánnak, és korszakunkban nem került vissza a király kezébe, annak lakói, mint Iványi Béla kimutatta, a későbbiekben sok tekintetben mégis megtartották a budai jog használatát.

55 Közjogi tekintetben más városjogokkal összevetve a debrecenit számos hasonlóságot sorolhatunk fel. A debreceni bírót a tizenkét esküdttel együtt, miként a budait, és Magyarországon a legtöbb városét, április 24-én, Szent György napján választották. A tanács a hét három napján, éppen úgy mint Budán, tartott bírói széket, csak éppen más napokon. Budán hétfőn, szerdán és pénteken, Debrecenben kedden, csütörtökön és szombaton. A szabadon maradó két napon a város igazgatási ügyeit intézték mindkét helyen.

56 Debrecen, bár földesúri város lett, a 15. században mindvégig megtartotta a fellebbezésjogát Buda városhoz.

57 Az előforduló kivételek a szabályt erősítik. Már Buda török uralom alatt állt, amikor Borbély Ferenc debreceni polgár még mindig Budára kívánta fellebbezni perét.

58 A szokás tehát ennyire meggyökercsedett. Perbe Debrecenben a középkori városi gyakorlatnak megfelelően a város pecsétjével idéztek, mégpedig három alkalommal, amint ezt a magdeburgi, a budai és a tárnoki jog előírja. Az 54 ZsO. II. 1. 3767. sz. 55 IVÁNYI 1924. 5-36. p. 56 Uo. 22. p. 57 BLAZOVICH LÁSZLÓ: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. (Dél-alföldi évszázadok 17.) (A továbbiakban: BLAZOVICH 2002.) 160-161. p. 58 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei. (A továbbiakban: DVMJ.) 1547. Összeállította, közzétette: BALOGH ISTVÁN. Hely és év nélkül. DVMJ. 1548-1549. Összeáll.: Uö. 67-68. 450. sz. DVMJ. 1566-1567. Összeállította és közzétette P. SZALAY EMŐKE. Debrecen, 1985. 1547. 270. sz.