Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Blazovich László: A budai jogkönyv és a magyarországi jogkönyvek

ügyüket a polgárok személyesen vitték, de ismerték már a prokurátorokat, a jogi képviselőket. A kiskorúakat és az egyes jogi személyeket, mint például Debrecenben az utcákat törvényes megbízottak képviselték a bíróság előtt. A debreceni tanács éppen úgy mint más városok - köztük Buda - tanácsai hiteleshelyi feladatot is ellátott. Nemcsak esküt tettek le, hanem örökbevallást, adás-vételt és végrendeletet készítettek a tanács előtt. Az iparrendészet tekintetében a mintát a debreceniek szintén Budától vették. Ádám Gergely budai bíró 1497-ben adta ki, a debreceni szabó céh számára a budai szabályzatot, 1497-ben, 1512-ben pedig Kocsi László debreceni bíró a mészárosok számára szerezte meg a budai céhszabályzatot.

59 A közjog mellett a magánjog területén szintén találunk hasonlóságokat a két városjogéletében. A budai jogkönyv 313. artikulusa kimondja, hogy az olyan embernek, aki végrendelkezés nélkül hal meg, vagyonát osszák egyenlő részekre, és abból az özvegy és minden egyes gyermek egy-egy részt örököljenek. Ha az anya hal meg először, ugyanaz a helyzet az apa és a gyerekek tekintetében.

60 Debrecenben a házastársát túlélő fél és a gyerekek a törvényes örökösödés esetén a budai jogszokáshoz hasonlóan örököltek. 1547-ben Csóti Gergelytől az örökség, amely Csóti Pétert illette volna, a fiára és anyjára együtt szállt.

61 1549-ben Kalmár János özvegye, Margit asszony a városi tanács előtt olyan bevallást tett, hogy fiát, Ferencet mindenből, az ingóságokból, az örökségből és a vagyonból egyenlő rész szerint kielégítette 45 forintot kivéve, amely lefizetésének időpontjait a tanács előtt pontosan meghatározták.

62 Ugyanezen évben Hajnal István gyerekei között a tanács ítélete szerint a vagyont egyenlően kell elosztani, az anyát pedig a házból elégítsék ki.

63 1565-ben Szépe Tamás halála után hátrahagyott vagyonának egyik fele özvegyét, másik fele fiát illette.

64 A sort folytathatnánk, azonban helyette nézzük meg, mit mond az Újlaki jogkönyv IV. könyvének 6. artikulusa ugyanerről az esetről: „Ha bármelyik félre, akár a férjre, akár a feleségre bármilyen ingó vagy ingatlan dolgok szállnának, leszámítva a háztartási felszerelést, ti. a férjnek vagy feleségnek halála után, akkor a tovább élő férjre vagy feleségre és az életben levő gyermekekre szállnak egyenlőképpen, örökös birtoklási joggal."

65 Újlakon tehát - amelynek lakói a 16. század első harmadában a déli szlávok mellett jobbára magyarok voltak, hiszen 1525-ben a bírói tisztet Tóth István töltötte be, a jogkönyvben felsorolt esküdtek: Lengyel Miklós, Nagy Kelemen és Mathes István szintén magyar nevet viseltek - ugyancsak a budai és tárnoki jog szelleme érvényesült a törvényes öröklésben. 59 BLAZOVICH 2002. 173. p. 60 BLAZOVICH-SCHMIDT 2001. 479. p. 313. sz. 61 DVMJ. 1547. 22. p. 76. sz. 62 DVMJ. 1548-1549. 66. p. 477. sz. 63 DVMJ. 1548-1549. 138. p. 295. sz. 64 DVMJ. 1565-1566. 32. p. 86. p. 4. sz. 65 HEGEDŰS 1983. 157. p. 4. sz.