Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gönczi Katalin: Kiváltságlevél és városi szabadság. A szabad királyi városi státusz jogi és társadalomtörténeti tartalma a „hosszú középkorban"
röző fogalmat ért. Ebben az értelemben a civitas települési egység, házaknak és utcáknak az együttese alkotja. A város alatt egy jelentősebb népességű települést vázol fel a Hármaskönyv, mely védelem céljából fallal van körülvéve. E zárt területen belül a városi lét arra hivatott, hogy jó és tisztességes életet biztosítson. Werbőczynek ez a városértelmezése a városfogalom társadalomtudományi forrásául szolgál. S egyidejűleg utal a szerző pragmatikus, funkcionális szemléletére is. Ha összehasonlítjuk a városi élet hivatására utaló gondolatot a jogtudósi véleményeket összefoglaló római jogi esetgyüjtemény, a Digesta kezdő soraival, ott is hasonló szemléletmóddal találkozunk 25 : minkét forráshely a tisztességes életet - „honeste vivere" - jelöli meg erkölcsi célként. Ezen a ponton is Werbőczy jogi iskolázottságának lehetünk tanúi. 3./ Werbőczy a két jelentés ötvözésével jut el a városok jogi differenciálásához, azáltal, hogy a polgárok sokasága egy közösséget alkot, s képviseletét tekintve is egy közösségként kezelendő, mégis különböznek a városok kiváltságaik és szokásaik tekintetében. A városi jogforrásokat illetően különbséget is tesz a városi uraság által elismert ún. „külső" szabadságok és a városfalakon belüli jogszokások között. 26 Ezen jogforrások lehetnek különbözőek, ugyanakkor mint írja „variantur", azaz egy közös szabály alapján a mégis különböző kihatású rendelkezések jöhetnek létre. Itt egyrészt a jogforrási rendszer hasonlóságán, a budai szabadságokon és a budai jogszokásokon alapuló bírói gyakorlatra utalnék, 27 másrészt a különböző irányultságú helyi gyakorlatra. Werbőczy, mint királyi ítélőmester gyakorlati szempontok alapján állította össze a törvénytervezetet, ezzel indokolható, hogy a városok különböző jogállásánál is a fellebbezési fórumot vette alapul. 28 Egy város szabadságának a kritériumát is a fellebviteli fórumra alapozta, tehát hogy ki van-e véve a település a földesúri joghatóság alól, s királyi fellebbezési fórumhoz tartozik-e. A királyi igazságszolgáltatás alapozza meg ezek szerint a szabad királyi városi jogállást, mivel Werbőczy kifejezetten csak a „szabad városokról" „De liberis civitatibus" szól. A jogi önrendelkezés tesz tehát egy várost szabaddá, írja Werbőczy, s a fellebbezési fórum alapján kétfajta városcsoportot különböztet meg: a személynöki városokat, illetve a tárnoki városokat. Személynöki városok alatt Fehérvárt, Esztergomot és Lőcsét érti, akiknek a polgárai közvetlenül királyi bírósághoz fellebbezhetnek, míg a másik városcsoport egy köztes városi fórumhoz fellebbezhet, a tárnokmester bírói székéhez. A tárnoki ítélőszéken a városi jog érvényesült, s a tárnokmester ítélőtársai a városi polgárokból kerültek ki. A tárnoki városok fellebbezését Werbőczy az ország régi szokására vezeti vissza (ex antiqua regni consueíudine), s ez a legitimáló jogforrási utalás a joghelyzet nem egyértelmű voltára enged következtetni. A tárnoki városok alatt Werbőczy nyolc várost nevezett meg, ér25 „Iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alteram non laedere, suumcuique tribuere." Corpus iuris: Digesta 1, 1, 10, 1 (Ulpianus). 26 Trip., III. 8. § 2. 27 GÖNCZI: Ungarisches Stadtrecht 74-80 . p. 28 Trip., III. 8. § 2.
