Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gönczi Katalin: Kiváltságlevél és városi szabadság. A szabad királyi városi státusz jogi és társadalomtörténeti tartalma a „hosszú középkorban"

A középkori város elsődleges ismérve továbbá a városi közösség, a kommuna, melynek formálódása a városurasággal szembeni harcban jól nyomon követhető. Mind az európai városnál, mind a szabad királyi városnál ki kell emelnünk tehát a városi szabadságot, mely kifejezi mind a városszociológiai vizsgálati kategória, mind a privilegizált jogállás tartalmát.

1 III. A szabad királyi városi jogállás Werbőczy Hármaskönyvében Mint minden középkori jogi jelenség, így a szabad királyi városi jogállás tartalmának az értelmezésénél is meghatározó Werbőczy Istvánnak, a 16. század kezdetén a hatályos jogról törvényjavaslat formájában készített feljegyzése, a Tripartitum.

15 A Tripartitum rendelkezéseit 1514-ben az országgyűlés elfogadta, a király szentesítette, de egy formai kellék, a kihirdetés híján nem emelkedhetett törvényerőre. A kihirdetéshez nem állt rendelkezésre megfelelő számú példány, hogy azt a megyéknek megküldjék, így Werbőczy saját költségén nyomtatta ki a jogkönyvet Bécsben, s ő maga küldte szét az országban. Bár a kihirdetést később a főnemesek maguk is halogatták, nem volt meg tehát az általános konszenzus az újabb törvényhozáshoz, mégis átfogó írott jogforrás hiányában a bíróságok törvényként kezelték, s a következő évszázadok ítélkezésében is irányadó volt. Hatályának alapja tehát a szokásjog volt, a bírósági ítéletek révén normatív erővel bírt, a bírói jogértelmezés alapját képezték.

16 A Hármaskönyv rendelkezései tehát 1517-től a gyakorlatban érvényesültek, s különösen a historizmus s a nacionalista történetírás korában, tehát a 19. század végén, illetve a 20. század elején igen intenzív renaissance-át élte meg a compendium. Az elmúlt korszak mechanikus-marxista történetírása - szakítva a historizmus Wcrbőczy-kultuszával - kategorikusan elutasította a Tripartitumot, nemcsak mint jogi, de mint historiográfiai forrást is, s ennek a „szélmalomharcnak" a nyomai a mai történetírásban is fellelhetők.

17 Werbőczy jogkönyvének a jelentősége azonban a jelenkorban elvitathatatlan, mint az a Tripartitum modem szövegváltozatával és angol fordításával foglalkozó nemzetközi történész-nyelvész-jogtörténész team munkájából is kitűnik.

1 A várostörténet szempontjából érdemes külön kitérni a Tripartitumra, 14 BLICKLE, PETER: „Coniuratio". Die politische Karriere einer lokalen Gesellschaftsformation. In: Stadt - Gemeinde - Genossenschaft. Festschrift für Gerhard Dilcher zum 70. Geburtstag. Szerk.: ALBRECHT CORDES, JOACHIM RÜCKERT UND REINER SCHULZE. Berlin, 2003. 361-374. p. 1

5 Tripartitum opus iuris consuetudinarii inelyti regni Hungáriáé per Stephanum de Werbewez editum. Wien, 1517. Az első kiadás fakszimiléje Bónis György bevezetőjével Glashütten, 19744oen jelent meg. 16 ZLINSZKY, JÁNOS: Die Rolle der Gerichtsbarkeit in der Gestaltung des ungarischen Privatrechts vom 16. zum 20. Jahrhundert. In: Jus Commune 10. (1983) 49-56. p. 17 KUBINYI ANDRÁS: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-alföldi évszázadok 14.) 7. p. ix GÖNCZI, KATALIN: Die Übersetzung des mittelalterlichen ungarischen Rechtsbuches von Werbőczy Beszámoló egy workshop munkájáról. In: H-Soz-u-Kult. A berlini Humboldt-Egyetem történészei ál-