Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gönczi Katalin: Kiváltságlevél és városi szabadság. A szabad királyi városi státusz jogi és társadalomtörténeti tartalma a „hosszú középkorban"

I. A városi szabadság módszertani megközelítése A szabad királyi városi jogállás komplex jelenség, melynek értelmezése interdiszciplináris megközelítést kíván. Mivel a város elemzésérc minden tudományág sajátos fogalmi apparátust, megközelítési módot fejlesztett ki, a szakmaspecifikus módszer kizárólagos alkalmazása a jelenségek leegyszerűsítő, egyoldalú értelmezéséhez vezethet. A szabad királyi városi jogállás tartalmának a jelenkori vizsgálatánál tehát szükséges egy differenciáltabb szemléletmód kialakítása, az interdiszciplináris összhang megteremtése. Ennek az elméleti háttérnek a megfogalmazása során mind a jogi, mind a társadalomtörténeti módszernek helyet kell kapnia. Utalnék itt a városkutatás jogtörténeti-történetszociológiai módszertanára, melynek az alkalmazásával újabb eredményekre juthatunk a forrásértelmezés során. A frankfurti egyetem jogtörténészei által képviselt innovatív kutatások közül a várostörténet szempontjából Gerhard Dilcher eredményeit szeretném ezen a helyen kiemelni.

4 A szabad királyi városi státusz ugyanakkor történeti jelenség, melynek jelentéstartalma folytonos változáson ment át. Ezért a fogalom elemzésekor érdemes kitekintést tenni a jelentés változásának történeti vetületeire is. Ennek a folyamatnak a vizsgálatánál válasszuk kiindulópontul a közös jellemzőt, azt, hogy a szabad királyi város minden korban különös jogállást, megkülönböztetett státuszt jelentett. A szabad királyi városok nemcsak nagyságukat, településszerkezetüket, lélekszámukat illetve gazdaságukat tekintve emelkedtek ki az ország többi települései közül, de a városi privilégiumok alapján is.

5 A településfejlődés korai szakaszában a királyi városok bírtak ilyen megkülönböztetett jelleggel, tehát azon privilegizált települések, melyek királyi székhelyként igazgatási funkcióval rendelkeztek.

6 Ilyen királyi városok voltak Esztergom, Fehérvár és Óbuda. A városfejlődés virágzó szakaszában újabb privilegizált városok jelentek meg az ország településszerkezetében. Jogi helyzetüket gazdasági erejük alapozta meg. Az igazgatási funkció helyett tehát az interregionális kereskedelemben játszott szerep lett döntő. Ezek a főbb kereskedelmi útvonalak mentén fekvő városok a királyi kincstár számára különösen fontos bevételi forrást jelentettek, s ezért a királyi hatalom támogatását élvezték. Ebben a korban tehát az ország településeinek 4 A középkori város európai kutatásának a módszertanára ld. BADER, KARL S. — DILCHER, GERHARD: Deutsche Rechtsgeschichte. Land und Stadt - Bürger und Bauer im Alten Europa. Berlin, 1999. és GÖNCZI, KATALIN: A középkori város a jogtörténet szemszögéből. In: Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 3. (1996) 3-30. p. 5 FÜGEDI, ERIK: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961) 17. és köv. p.; DEÁK, ERNŐ: Das Städtewesen der Länder der ungarischen Krone (1780-1918). 1. Teil: Allgemeine Bestimmung der Städte und der städtischen Siedlungen. Wien, 1979. és BONIS, GYÖRGY: Die ungarischen Städte am Ausgang des Mittelalters. In: Die Stadt am Ausgang des Mittelalters. Szerk.: Wilhelm Rausch. Linz/Donau, 1974. 79. és köv. p. 6 GÖNCZI, KATALIN: Ungarisches Stadtrecht aus europäischer Sicht. Die Stadtrechtsentwicklung im spätmittelaltcrlichcn Ungarn am Beispiel Ofen. Frankfurt/M., 1997. (A továbbiakban: GÖNCZI: Ungarisches Stadtrecht) 7-11. p.