Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"?

repel az 1514-es törvényben sem. Függetlenül a fellebbezés problémájától a nyolc városon kívül - Szegeddel és Grécheggyel együtt - további hét várost számíthatunk a közjogi értelemben vett királyi szabad város közé. Az 1514:3. tc-ben egy további városcsoportot alkotnak Körmöcbányával az élen a bányavárosok, amelyekből ki kell azonban - mint láttuk - hagyni Zólyomot, de oda kell venni a külön említett Nagybányát. Az Alsó-Magyarországi bányavárosokból a törvény csak az első hármat emeli ki, de közéjük számítandó Újbánya, Bakabánya, Libctbánya és Bélabánya is. Ezek királyi kiváltságok alapján az országos adó és a vámfizetés alól mentességet élveztek, és közös fellebbezési bíróságuk volt.

64 Ami feltűnő, hogy gyakorlatilag nincs olyan adat, amely a bányavárosokat szabad városoknak nevezné. Ez talán annak következményének tarthatjuk, hogy ügyeikbe a kamaraispánnak komoly beleszólása volt. Mégis, ahogy láttuk, a vámügyben a nyolc szabad királyi városon kívül az 1500:41. tc egyedül nekik tett engedményt.

65 Az 1539:26. tc. a szabad és a bányavárosok szabadsága megtartását rendelte el, azaz jogaik hasonlóak voltak.

66 Nagyon érdekes, hogy a parasztháború idején a Szentlőrincen összegyűlt Nógrád, Hont, Pest és Heves megyei nemesek „atyafiaiknak és barátaiknak" Körmöc-, Selmecés Besztercebánya városoknak írt levelükben ezeket a városokat a Szentkorona tagjainak nevezik. Ami még érdekesebb, a levelet Werbőczy saját kezűleg írta.

67 A következő csoport az erdélyi szász városokból és Kolozsvárból áll. Ezeknek saját fellebbezési székük volt, végül Kolozsvár továbbra is oda fellebbezett a személynök helyett. Velük röviden végezhetünk. Kolozsvárt nem számítva - a szász városok vagy egy szász szék, vagy kerület központjai voltak, és mivel a szász egyetem egyike volt Erdély három rendi nemzetének, ennek képviseletében vettek részt mind az erdélyi tartománygyűléseken, mind a magyar országgyűlésen.

68 A közjogi értelemben királyi szabad városnak tekinthető négy csoport közül a két utolsó más-más okokból ugyan, de érthetően elvált a többitől. Az is igaz, hogy külön felsőbírósága volt mind a négy csoportnak. Közülük a tárnoki, a bánya- és a szász városok maguk alkottak fellebbviteli bíróságot, míg a második csoport - amelynek tagjai akár mind a személynökhöz tartoztak, akár nem - viszont nem. Bizonyos fokig jelzi egy város jelentőségét, ha a király vörös viasszal való pecsételési jogot ad neki. Ez a 15. század közepén kezdett elterjedni, de a folyamat még nem zárult le Mohács idején. A következő városok kaptak erre kiváltságlevelet: 1453-ban Kassa és Bártfa, 1456-ban Körmöcbánya, 1459-ben Pozsony, 1463-ban Késmárk (utá64 WENZEL GUSZTÁV: Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest, 1880. 62-65. p. 65 Ld. fenn, 35. j. 66 KOVACIIICII: i. m. [mint 16. j.] I. k. 382. p. A bányavárosok szabadsága megtartásáról intézkedik pl. az 1518 (bácsi): 12. tc. és az 1519:8. tc. (Ez az 1518-as bácsi országgyűlés dekrétumának egyik variációja valójában.) Uo. : I. k. 251., 274. p. 67 Monumenta Rusticorum i. m. [mint 9. j.] 118. p.: „Et quia etiam d(ominaciones) v(estras) membra sacre coronc regni huius esse scimus." A szöveg Werbőczy keze írása: HERMANN: i. m. [mint 10. j.] 130-131. p. 68 RODERICH Gooß: Die Siebcnbürgcr Sachsen in der Planung deutscher Südostpolitik. Wien, 1940. 54-55. p.