Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"?

na lett a Szapolyaiak birtoka), 1465-ben Sopron, 1508-ban Eperjes, 1524-ben Szakolca, 1527-ben a Szapolyaiak magánföldesúri hatalmából kikerült Trencsén, 1533-ban Kisszeben. Nem említem azokat, ahol nem maradt fenn a kiváltság, de mégis vörös viasszal pecsételtek, mint Buda, Pest, vagy Szeged. A kiváltságot élvezők között van tehát Szakolca és Kisszeben is. Más helyen összeállítottam azon adatokat, amelyek egyes városok országgyűlési megjelenésére utalnak. Igaz, a gyér adatok miatt olykor csak egyszer igazolható jelenlétük, így sem érdektelen, hogy az 1514. évi törvényben a koronajavak között felsorolt városok közül csupán Szakolca, valamint a közjogi értelemben királyi szabad városnak nem tekinthető Óbuda és Zólyom jelenléte nem igazolható. Szegeddel is van baj, őt az 1432. január 20-i pénzverési szabályzatot megtárgyaló városok közt találjuk meg, viszont a valóságban az ott felsoroltak egyike sem voltjelen. Az azonban, hogy Szegedet mégis feltüntették, mutatja jelentőségét.

70 Ez arra utal, hogy a földesúri szabad városok, amelyek között királyi kézen levők is lehettek, valamint a Timon által közjogilag szabad városoknak nevezettek között a választóvonal az országgyűlésekre történő esetleges meghívásukban található meg. Ezek a városok négy csoportra oszthatók: a szűkebb értelemben vett szabad királyi városok, azaz a nyolc tárnoki város, (tágabb értelemben a többi is szabad királyi város), a (részben?) a személynök alá tartozók, a királyi bányavárosok és az erdélyi szász városok Kolozsvárral. A négy csoportot, azaz a közjogilag szabad városokat együtt mondhatjuk ezért szabad királyi és hozzájuk hasonló jogokkal rendelkezőknek, gondolva a bányavárosokra, vagy a szász városokra. Az általam alkalmazott királyi szabad város terminus elsősorban a második csoportra érvényes, nézetem szerint azonban gyűjtőfogalomként is alkalmazható. Az viszont nyilvánvaló, hogy Pergcr professzornak az előadás elején feltett kérdése jogos volt, a négy csoport között volt különbség, és ez a fellebbezési jogban mutatkozott meg. 69 IFJ. SZENTPÉTERY ÍMRE: A vörös viaszpecsét bizonyító ereje a középkorban. In: Emlékkönyv Szcntpétcry Imre születése évfordulójának ünnepére. írták tanítványai. Budapest, 1938. 444. p. 70 KUBINYI: A városok i. m. [mint 15. j.j 32-38. p.