Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Weiss, Norbert: Das Städtewesen der ehemaligen Untersteiermark im Mittelalter. Vergleichende Analyse von Quellen zur Rechts-, Wirtschafts- und Sozialgeschichte Ismerteti: DEÁK ERNŐ

NORBERT WEISS Das Städtewesen der ehemaligen Untersteiermark im Mittelalter. Vergleichende Analyse von Quellen zur Rechts-, Wirtschafts- und Sozialgeschichte Graz, Historische Landeskomm. für Steiemark, 2002. (Forschungen zur Geschichtlichen Landeskunde der Steiermark Bd. 46.) 332 p. Ritkán fordul elő, hogy egy szerző olyan következetesen tartsa magát a források adataihoz, mint Norbert Weiss, aki disszertációjával példaértékű munkát hozott létre. Az a tény is sokat elárul a 2366 forrást felölelő feldolgozás értékéről, hogy szerzője elnyerte vele a Pro Civitate Austriae díjat. A könyv mellékleteként CD-ROM is megjelent, mely 839 oldalas válogatást tartalmaz a 890-1519 közötti időszakból származó regesztákból. A figyelemre méltó forráskiadvány mellett a könyv inkább egyfajta összefoglalásnak tekinthető, habár a hét (Mura-)Dráva-Száva-közében fekvő egykori „alsó-stájerországi" várost a Städtebuchok mintájára szinte pontról pontra összehasonlító elemzésnek veti alá. A hét bemutatott város neve: Cilli/Cclje, Friedau/Ormoz, Marburg/Maribor, Pcttau/Ptuj, Rann/Brezice, Windischefeistritz/Slovenska Bistrica és Windischgraz/Slovenj Gradcc. A szerző olyan módon támaszkodik az általa megbízhatónak tartott munkákra, mintha bizonyos vonatkozásokban nem lenne biztos a dolgában. Hasonló óvatossággal közelít a forrásokhoz is. Nem nagyon van bátorsága ahhoz, hogy letérjen a kitaposott útról, ezért nyitva hagy olyan kérdéseket, melyeket kicsit több bátorsággal valószínűleg meg lehetne válaszolni. Kétségtelen, hogy a kiindulási helyzet nem volt könnyű; részint azért, mert a városok keletkezésének fázisai eltérőek, részint azért, mert nem tartoztak ugyanazon földesúr fennhatósága alá, és csak 1192 után indult el az az integrációs folyamat, aminek eredeményeként a Habsburgok mint tartományurak bizonyos értelemben mind a hét várost birtokuknak tudhatták. Weiss a tárgyalt települések besorolását tisztán jogi szempontok alapján végzi cl, s így azt a megállapítást teheti, hogy ebben a térségben 1200 előtt nem voltak városok a szó alkotmányjogi értelmében. Forrásokra támaszkodó tézise minden bizonnyal helytálló, ám a két egykori római település, nevezetesen Pettau és Cilii előtörténete megért volna egy kitérőt, melyben a kontinuitás kérdésének több teret szentelhetett volna. Eltekintve attól, hogy mindkét esetben tovább éltek a római elnevezések, Poetoviónak mindenképpen kiemelt helyre kellett volna kerülnie a rangsorban. Hiszen a városi fejlődés előfeltételei ebben a városban minden bizonnyal már korábban adottak voltak, mint a többi település esetében, mert már a 9. században volt temploma, de ezen túlmenően is több, dc kiváltképp egy a 977-es évből származó forrásban tizeddel, sőt útvámmal is bírván, ci vitásként említik. Kedvezően hathatott a városi fejlődésre az is, hogy a borostyánút áthaladt a településen. Mindezzel nem szeretném azt állítani, hogy a szerzőt mulasztás terheli. Tcnnészetesen minden városi tényező szerepel a munkában, csak a súlyozás nem megfelelő. Az egyes fejezetek összefoglalóinak részinformációiból azonban ezekről a városokról olyan összkép rajzolódik ki, amelyben az egyes váro-