Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Weiss, Norbert: Das Städtewesen der ehemaligen Untersteiermark im Mittelalter. Vergleichende Analyse von Quellen zur Rechts-, Wirtschafts- und Sozialgeschichte Ismerteti: DEÁK ERNŐ
sok igazi profilja is kidomborodik. Elképzelhető, hogy a források jellegéből adódik az a furcsaság is, hogy míg a szerző egyes utcákat és tereket részletekbe menően leír, addig a település nagysága, (45 porta) csak Pettau esetében derül ki, a többinél nem, jóllehet a különböző méretek jól kivehetőek a térképmellékletekből is. Feltehetően a tárgyalt városok lakosainak a hozzávetőleges száma is nehezen rekonstruálható a források alapján. A polgárok felsorolása nyilvánvalóan nem teszi lehetővé számszerű összefüggések kimutatását. A városok közötti rangsorolás is inkább közvetetten jelenik meg, például nem utolsó sorban azon adat ismertetése révén, hogy a pettaui városjogot később Friedaura (1331) és Rannra (1353) is kiterjesztették. Érdemes lenne kicsit közelebbről is megvizsgálni, hogy Rann ugyanebben az évben miért kapta meg a leibnitzi jogot is. Eltekintve a városjog problémájától, bizonyos utalások alapján Maribort lehetne az első helyre tenni, bár azt nehéz megállapítani, hogy Maribor már a kezdet kezdetén is jogosult lett volna-e az első helyezésre. A 100. oldal végén szóba kerülnek Maribor (1452) és Pettau (1505) adókönyvei, anélkül, hogy a szerző ezek alapján számításokat végzett volna a városok vagyoni helyzetét illetően, ezzel szemben viszont az egyes emberek hagyatékait képező értéktárgyakat talán túlzott részletességgel is tárgyalja. Hasonlóan kezeli a forrásokat akkor is, amikor pontos számadatot közöl arról, hogy Pcttauban 1513-ban nevezetesen 15 mészáros és 4 pék volt. A leírásból kiviláglik, hogy ők voltak a város leggazdagabb polgárai, ez a magas szám azonban nem ösztönzi a szerzőt arra, hogy az adatokat kombinatorikusán kiértékelje, pedig ennek segítségével legalább a marhakereskedelem tekintetében kimutathatta volna a kereskedelmi kapcsolatok hatósugarát. Ugyanilyen megközelítésben tárgyalja a szerző például a bíráskodást is, amit szintén az egyes eseteken keresztül vizsgál. Különbséget tesz a városi bíróság és a tartományi bíróság között, ugyanakkor csupán egyetlen mondatot szentel annak megállapítására, hogy a halálbüntetés kiszabása minden esetben a tartományi bíróságok kizárólagos joga volt (58. p.), és a városbírók teendői az alsóbb fokú bíráskodásra terjedtek ki. Mivel a városok pecsétjeit is behatóan tárgyalja a szerző, álljon itt egy kiegészítés Friedauról. A „magyar" befolyás (nap- és holdmotívum) nagy valószínűséggel annak a Székely Jakabnak köszönhető, akit Mátyás király tett a város urává. A magyar király atyafia - ahogyan a neve is elárulja - Erdélyből származott, s ezért kézen fekvőnek tűnik az a következtetés, hogy a címeradományozás is hozzá köthető, a fent említett két motívumot pedig Erdély címeréből vette át. A tanulmány szerzője azonban heraldikai megfontolások alapján a pecsét keletkezését a 14. század első felére teszi. (51. p.) - A városkával kapcsolatosan nem érdektelen utalni első, 1273-ból származó említésére Holermuos néven. 1278 táján I. Rudolf engedélyezi Poetoviói Frigyesnek, hogy várat építsen a magyar határon. A várral szemben keletkezett település inforo Horlmus bejegyzéssel található meg egy 1293. évi salzburgi tizedjegyzékben. (25. p.) A név mai hivatalos szlovén megnevezésével - Ormos - válik egyöntetűvé. Miután ennek nincs szlovén jelentése, a szó magyar értelme alapján arra következtethetünk, hogy kelctke-