Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII—XIX. században Ismerteti: GYŐRI RÓBERT

található a hazai geográfia elemzési gyakorlatában, és ezek többségét geográfusaink a hazai városhálózat vizsgálata során több ízben tesztelték. így a szerző által „lokációs kocfficiens"-számításként bemutatott eljárás (106—107. p.) a magyar földrajzi irodalomban jelentőségtöbblet-számítás néven honosodott meg. Christaller ötletét Mendöl Tibor már a két világháború között adaptálta," és többek között Major Jenő is eredménnyel használta ezt a módszert,

4 alkalmazásának korlátaira azonban Beluszky Pál már az 1960-as években rámutatott.

5 Az elmúlt évtizedekben aztán számos olyan kvantitatív módszer került forgalomba, amely éppen a városhálózaton belüli átalakulásokjobb feltárását szolgálja. A már felépített adatbázisokon pedig a különböző területi elemzési módszerek lefuttatása különös erőfeszítésket nem igényel. Mindezt azért is szükséges elmondanom, mert úgy gondolom, hogy a régóta ismert és a viszonylag egyszerű eljárások közé tartozó rang-nagyság szabály csak részben ad választ a feltett kérdésekre. Csak megemlítek néhány olyan kvantitatív eszközt, amely a rank-size módszer eredményeit kiegészíthette volna. A városhálózat alapvető térbeli tulajdonságainak (koncentráció - dekoncentráció, a szabályos, tervezett struktúrák irányába történő elmozdulás) megváltozását méri pl. a legközelebbiszomszédanalízis.

6 Használata elsősorban az idősoros elemzéseknél hozhat értékelhető eredményeket. Bár Sonkoly Gábor foglalkozik ezekkel a kérdésekkel (hogyan alakul át a központi beavatkozás hatására a városhálózat) nem él a módszer nyújtotta előnyökkel. Ugyanígy Sonkoly Gábor vizsgálata során plasztikusan mutatja be, hogy a koraújkor idején hogyan telítődik az Erdélyi-medence városokkal, miközben relatíve csökken a dél-erdélyi szász városok jelentősége. Mindezt kvantitatív eszközökkel is alátámaszthatta volna, amennyiben a városi népesség feltételezhető északra húzódását egy egyszerű statisztikai módszerrel, a súlypont-mozgás elemzésével vizsgálta volna.

7 Az eltérő időpontra kialakított városrangsorok összevetésére - a rank-size analízis mellett - pedig a Spearmann-féle rangkorreláció-számítás lett volna az adekvát eszköz. (Ennek használata lehetőséget teremtett volna az egész rendszerben lejátszódó elmozdulások pontos számszerűsítésére, a legnagyobb átrendeződést hozó időszak kimutatására.) A kvantitatív eszközök használatában néhol zavar mutatkozik. Sonkoly Gábor a rank-size elemzéssel létrejött rangsorokat lineáris regressziószámítás segítségével veti össze a szabályos eloszlásra jellemző rangsorral, és interpretációjában többször összekeveredik a regressziós egyenes meredekségének és a korreláció szorosságának értéke. (65-66.; 70.; 74.; 77.; 81. p.) A korrelációs együttható mindenütt negatív előjelet 3 MENDÖL i. m. 485-486. p. 4 MAJOR JENŐ: A magyar városhálózatról. In: Településtudományi Közlemények 16. (1964) 32-65. p. 5 BELUSZKY PÁL: Magyarország kiskereskedelmi központjai. In: Földrajzi Értesítő 15. (1966) 2. sz. 237-260. p. 6 NEMES NAGY JÓZSEE: A tér a társadalomkutatásban. Budapest, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 191-196. p. 7 BENE LAJOS - TEKSE KÁLMÁN: Vizsgálatok a népesség területi eloszlásának alakulásáról Magyarországon 1900-1960. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatócsoport - MTA Demográfiai Bizottság, 1966. (A KSH Népességtudományi Kutatócsoportjának és az MTA Demográfiai Bizottságának Kiadványai 9.)