Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII—XIX. században Ismerteti: GYŐRI RÓBERT

kap, holott nyilvánvaló, hogy az összefüggés pozitív irányú; szemben az egyenes meredekségével, amelynek értéke szabályos eloszlás esetén: - l. Mindezen túl az erdélyi városhálózat átalakulásának feltárásában a dolgozat új eredményei figyelemreméltóak. Sonkoly Gábor meggyőzően mutatja be, hogyan válik egyre fontosabbá a helyi központi szerepkörre épülő hálózat a távolsági kereskedelem logikáját követő szerveződéssel szemben. Ennek hatására a tér telítődik központokkal, a korábban városhiányos területeken csekély múltra visszatekintő városok indulnak növekedésnek: a térlcfedés szabályosabbá válik. A nagy hagyományú szász városok szerepvesztése a vizsgált másfél évszázad alatt egyértelmű. Mindezeket a következtetéseket a szerző végső soron a népességnövekedés vizsgálatából szűri le, hiszen a rank-size módszer csak ezt veheti figyelembe (a kutatás külünböző szakaszaiban vizsgált további változók nem magába az elemzésbe, csupán a vizsgálatba bevont települések kiválasztásába épülnek bc). Mindazonáltal egyet kell értenem Bácskai Vera megállapításával, hogy csupán a rank-size görbék jellegéből kockázatos levonni azt következtetést, hogy az erdélyi városok nem alkottak integrált hálózatot.

8 Sajátos a kötet szerkesztési elve: az az eljárás, hogy a vizsgálat három etapját teljes mélységében bontja ki a szerző. Ezzel a - monográfiákban szokatlan megoldással az olvasó bepillantást nyerhet a történész „dolgozószobája", megismerkedhet a kutatás iterációs fázisaival. Viszont ez kissé egyenetlenné, „túlírttá" teszi a kötetet, mivel lényegében ugyannak a módszernek, részben változó településállományon való tesztelésével és interpretálásával találkozunk. Talán szerencsésebb lett volna az érdemi elemzést a harmadik rész számára fenntartani. Befejezésül még egy problémára szeretném felhívni a figyelmet. Igaz ugyan, hogy a városhálózatnak, mint hálózatnak a vizsgálata nem követeli meg azt, hogy az egyes városokról, a városok arculatáról, életéről szép tónusú képet kapjunk, dc Sonkoly Gábor monográfiájában az erdélyi városok túlontúl pontszerűen, arctalanul jelennek meg. Részben ennek tudható bc, hogy az alkalmazott demográfiai küszöb következtében számos falusias településképű, városi funkciókkal nem rendelkező település is bekerült a városi mezőnybe, illetve - a morfológiai szűrő ellenére - néhány nagy népességű, hegyi szórványtelepülés is megjelenik. Egyik esetben pl. Topánfalva a középvárosok között tűnik fel. (71. p.) A kvantatitív eszközök korlátait ez esetben minden bizonnyal a helyismeret, az egyedi városok jobb megismerése oldhatta volna. A leírtakat összefoglalva: úgy gondolom, hogy Sonkoly Gábor munkája értékes bár nem hiba nélküli - kísérlet, a monográfia megjelenése ösztönözheti a kvantitatív megközelítés „újjáéledését" a hazai történettudományban. Az erdélyi városhálózat átalakulásának vizsgálata pedig mindenképpen folytatásra érdemes vállalkozás. Győri Róbert X BÁCSKAI VERA: Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII-XIX. században. Recenzió. In: Korall 10. (2002) 245. p.