Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - K. Horváth Zsolt - Lugosi András - Sohajda Ferenc (szerk.): Léptékváltó társadalomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére Ismerteti: PAPP BARBARA
nagyra tartott személyiség magáénak vall - és amelyek vállalásáért annyira sokra tartjuk; amely értékeket nekünk, az ünneplőknek szintén sajátunknak kellene éreznünk. Bácskai Vera is hangsúlyozza Benda Gyulának a tanítás, a tanítványok iránti elkötelezettségét. Jelen kötetből is megállapíthatjuk, hogy tanítványai nagy figyelemmel, odaadással fordulnak feléje: mindhárom szerkesztő Benda-tanítvány, ahogy a szerzők többsége is - a kiadvány tehát elsősorban a tanítványok munkáját dicséri, nekik volt különösen fontos ennek megjelenése. A tanítványok figyelmességét bizonyítja a címlap: nemcsak ismerik, számon tartják mesterük életének eseményeit, helyszíneit, kedvelt tereit, de még arra is gondot fordítottak, hogy az Erzsébet-hidat eltakarja a Molnár utca kinagyított képe - tudniillik az nem képezte részét a Belvárosban felnőtt Benda Gyula kognitív térképének, hiszen megsemmisítette a háború... Az ilyesfajta odafigyelést, tiszteletet, megbecsülést csak olyan ember nyerheti el, aki örömét leli a magáénál kevésbé pallérozott elmék képzésében, irányításában, és lényegesnek tartja munkája ezen részét. A történésznek tehát figyelnie kell a képzésre, az utánpótlásra, a szakmai fogások - és emberi értékek - átadására. Azonban nem csupán a tanítványi kör képviseltette magát a kötetben. Számos Benda-kolléga, sok történész publikált itt, akik között ott találjuk a néprajz, a szociológia, a demográfia felől közelítő levéltárost, múzeumigazgatót, egyetemi oktatót; a Benda Gyulának oly sokat jelentő műhelyek, intézmények: a Hajnal István Kör, a Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék, az Atelier, a Néprajzi Múzeum, a Fővárosi Levéltár stb. képviselőit, kiknek jelenléte jól példázza azt az interdiszciplináris összekötő szerepet, mely a bevezető írás szerint Benda személyiségének alapvonása. Nyitott, ugyanakkor készséges, minden szakmai dolog iránt érdeklődő történész köré szerveződhet ilyen csoport, amely a csiszolódásra, a folytonos alakulásra és a fejlődésre is garanciát jelenthet. A kiadványban megjelenő témák gazdagsága imponáló, s az még inkább, hogy a kötet címzettje ezek közül jó néhánnyal foglalkozott nem csekély eredménnyel, ahogyan azt Bácskai professzor asszony is hangsúlyozza, és amit a műveire, tevékenységére történő hivatkozások szintén bizonyítanak. A történész eszerint nem zárkózhat szűkös kutatási témájába, ehelyett sokféle problémában kell elmélyülnie, sokféle kérdésre kell a válaszokat keresnie, hogy teljesebbé tehesse a múltról való tudását. A témákon túl a mcgoldásmódok színessége, a különböző típusú források és igencsak eltérő módszerek használata ugyancsak a kötet feltűnő jellegzetességei közé tartozik. Igen, ez szintén jellemző az ünnepeltre - mint ahogy ezzel kapcsolatban többen hivatkoznak rá - : az elméleti igényesség, az újdonságok befogadásának vágya, a mindenféle forráslehetőséget kihasználó, mindent megkérdőjelező, de a tökéletesebb megismerés érdekében „mindenkinek mindenné lévő" történész eszményét állítják elénk a tanulmányok. Olyan társadalomtörténészét, aki a legmodernebb irányzatoktól sem idegenkedik, aki képes a szemlélet-, módszer-, és - léptékváltásra. Léptékváltó társadalomtörténet— zkkx egy társadalomtörténeti kézikönyv címe is lehetne. Tulajdonképpen éppen erről van szó. Ha nem is ad explicit definíciót ez a több mint 700 oldal arról, hogy mi a társadalomtörténet, közvetetten talán mégis megteszi, amennyiben elég figyelmesen, megfelelő mikroszkóppal olvassuk... Papp Barbara
